a csönd szívében – mondta egy barátom
– az állatok holtan születnek
de magukkal viszik a szellemet
hegyek nőnek ma is helyükben
és templomok és csodák
– egyformák
esténként amikor
feléjük szállnak az imák
rút repedt
görbe-tükröm előttem
látom törpe vagyok
nem búbos
fehér-fekete
nyakig görbe
estére ha megpihenek
hallom – fel-fel szusszannak a gyökerek
és a dülledt hátú göröngyök között
gyilkosok lábnyomát dugdossák
