nincs barátom, se ellenségem, a város ölel éjjelente, vackom a Blaha Lujza téren, esőben fürdök négyhetente, gyalog járok, nem villamossal, így nem baszogat az ellenőr, nejlonbor asszony néhány csókkal, puha ágyat vet a lépcsőkből, műanyagpoharam sosem mohó, ha nem adtok, akkor köpjetek, csóró szívem hiszékeny holló, riadtan hall rókalépteket.
rőzsedalokból rakok tüzet, mert itt legbelül mindig fázom, szerelmet, álmot, isteneket, a nincs savó szemében látok, nagykabátom a körúti szél, könnyemből lesz a dunai pára, cipőm becézi járdaszegély, majd talpát éhesen megzabálja, kirakati fényeket rugdosok, csörömpöl sárga félhomálya, és egy vaksi bérházablakból, rám nyit a bent rettegett magánya.
Likes
Nincs hozzászólás