Úgy hajolsz fölém, mint templomi éj:
hű oltára vagy koldus életemnek.
Szívemre fehér szirmokat tettél,
s alattuk imádkoznak a csöndek.
Ahogy szemedből rám vetül a fény,
könnyemen visszatükröződik lelked.
Napsugár lettem Isten tenyerén:
ragyogok égen, földön, s tebenned.
Színes álmaid boldogan őrzöm,
amíg karodban alusznak a csodák.
Nincs több árva tavaszom és őszöm;
színes pompában él minden faág.
Benned lélegzem és lelkeddel látok,
érted szeretem az egész világot.
