szeplős vállamra szárad ez a nyár is
mégis milyen kurva banális
verset írni egy mélyponton
minden közhely, ha én mondom
talán semmit nem írtam le
abból, amit kellett volna
pl. hogy a kertemben
van egy nagy diófa
elszáradt szavak csüngenek az ágon
aláülök és felzabálom
zsibbadt jelenként hintáznak a hasban
lassuló zuhanás földszint magasban
felnőttünk látod, te kit okolnál érte?
utólag látszik csak, ha megérte
földbe taposott bogarak álma
az érzelmeink szavatossága
de eszem, a könnyeket lenyelem
ez egy sírig törlesztett szerelem
