Stefanovics Angéla színésznő a komoly, elgondolkodtató előadások kedvelőinek és a szórakoztatóbb, könnyebben emészthető darabokat kereső nézőknek is kedvence lehet. Ezúttal a színházat és a magyar filmeket is kedvelő olvasóinktól kérdeztük meg, milyen kérdésre szeretnének választ kapni.
Anzselika Habpatrontól kérdezem, rájött-e már arra, hogy „ej, mi a kő”? Amikor a Petőfi anyjának a tyúkjáról szóló verset elemezte, átsiklott fölötte. Pedig az is érdekes kérdés, mitől jött a költő annyira zavarba, hogy egy kérdő mondat végére felkiáltójelet tett. (Batai Gábor, egyetemista)
Kedves Gábor, köszönöm szépen a kérdését Anzselika nevében is! Nos, Petőfi hamleti magasságokba tör a vers kezdő mondatával. Koponya helyett egy követ tart a kezében, és az anyag mibenlétéről töpreng, ezért használ felkiáltójelet a kérdő mondat végén. A kő pedig úgy került a költő kezébe, hogy mivel nem találta a lakáskulcsát, azzal nyitotta ki a bejárati ajtót.
Szerintem Angéla a legsokoldalúbb színésznők közé tartozik. Anna Franktól Malackáig sok remek szerepben láttam. Az érdekelne, van-e olyan feladat, amit nem vállalt vagy nem vállalna, és ha igen, mi az oka, milyen szempontokat mérlegel. (Gondos Mónika, gimnáziumi tanár)
Hát – jaj, háttal nem kezdünk mondatot – szóval voltak olyan tévés műsorok, amiket nem vállaltam el, mert úgy éreztem, nem az én műfajom. Aztán előfordult, hogy megkeresett egy önjelölt rendező, de már az első beszélgetésből kiderült, hogy számomra túl őrült fazonról van szó. De általában nem szívesen utasítok vissza ajánlatot, igyekszem a legtöbbet kihozni a kínálkozó lehetőségekből. Ez biztosan a kíváncsi természetemnek köszönhető.
Igaz a pletyka, hogy ezentúl Angéla lesz Besenyő Pista bácsi? Mondjuk, engem ez se lepne meg…(Zalka Csaba, egyetemista)
Ez hízelgő, kedves Csaba. A pletykából annyi igaz, hogy szerény személyemmel bővült a La’art pour la’art Légitársaság. András távozása után vetődött fel a többiekben, hogy esetleg egy nőneművel bővítik a csapatot és így bukkantak rám, nagy örömömre. Laár András ikonikus figurái, mint például a Besenyő Pista bácsi, utánozhatatlanok, úgyhogy nem is próbálkozom meg velük.
Egy társaságban azt hallottam, kislányos alkata miatt a korhatáros filmekre nem könnyű bejutnia. Ez igaz, vagy csak városi legenda? (Dárdai Ervin, hirdetésszervező)
– Ez még öt évvel ezelőtt igaz lett volna, de sajnos mostanában már minden üzletben jónapottal köszönnek nekem. Rengeteg ilyen történetem volt régebben. Az Anna Frank előadás után a nézők azon töprengtek a ruhatárban, hogy hol találtak egy ilyen tehetséges 12 éves kislányt. Pedig akkor már 23 is elmúltam. Sokáig néztek általános iskolásnak, de még öt évvel ezelőtt is előfordult, hogy elkérték a személyimet szórakozóhelyen.
Van egy olyan baráti köröm, amelyben ha valaki kiejti bármelyik politikus nevét, a többiek azonnal kórusban idézik a Pesti mese című rövidfilm visszatérő kérdését: „de ki a f..om az az Óz?”. Úgy tudom, Angélának ez az első „komolyabb” munkája. Gondolta volna, hogy sok-sok év után is újra nézik és idézni fogják? (Szentesi Bálint, pénzügyi tanácsadó)
Valóban, a Pesti mese volt az első komolyabb sikerem. A Diáksziget esti mese blokkjában mutattuk be. Ez volt a mai Sziget Fesztivál. És a Hév-megállóban részeg punkok csókolgattak örömükben. Itt éreztem magam először sztárnak. Azt meg aztán álmunkban sem gondoltuk, hogy generációk nőnek fel majd rajta, és még tananyag is lesz egyetemeken… mert bizony ilyen is előfordult.
Valahol mintha említette volna, hogy a politika nem foglalkoztatja. Ennek ellenére egy olyan írónőről rendezett darabot, akinek a személye szélsőjobbos berkekben szent és sérthetetlen, pedig a lányok iránti vonzódása köztudott volt. Nincs ebben némi ellentmondás? (Sőrés Anikó, korrektor)
Nagyon köszönöm a kérdést! Szabó Borbála Cécile című darabja valóban Tormay Cécile figuráját használja fel arra, hogy egy szatíra formájában mutasson tükröt nekünk pártállásaink és határozottnak hitt véleményeink jelentéktelenségéről. Ez kedvemre való feladat volt. Az előadás célja, hogy kicsit elgondolkodjunk arról, mennyire nem számít, mennyire érvénytelen valójában a mi szubjektív véleményünk, amit mindannyian oly nagyon fontosnak gondolunk. Meg, persze, a szórakoztatás is.
Nagyon meglepett, amikor láttam a Nehéz Istennek lenni című Mundruczó-darabban. És most nem csak a meztelen jelenetekre gondolok, hiszen korábban is vállalt ilyet, hanem arra, hogy ez egy nagyon kemény, provokatív, eléggé „hasbarúgós” előadás volt. Nem félt tőle, amikor elvállalta? (Zsoldos Benedek, közgazdász)
Ez egy beugrás volt és csak háromszor játszottam. Jó pár évvel korábban láttam már az előadást, és valóban megrázó volt számomra is. Kicsit vacilláltam, hogy elvállaljam-e a meztelenkedés miatt, de úgy döntöttem, ez lesz az utolsó vetkőzős szerepem. Ráadásul nagyon szívesen játszottam együtt a darabban szereplő kollégákkal.
Pintér Béla egyik előadásában kisfiú, egy másikban kislány, és mindkettőben remek volt. De Bélának miért nem jutott eszébe, hogy negyven évesen akár felnőttet is játszhatna? Remélem, nem túl szemtelen a kérdés… (Batai Erika, könyvtáros)
Szerintem ezt a kérdés inkább elküldjük a Bélának, az lesz a legjobb. De közben még eszembe jutott, hogy a Kaisers Tv Ungárn-ban egy kecses bemondónőt alakítok. Még a kritikusok is díjazták a „legjobb mellékszereplő” elismeréssel.
Kétszer is megnéztem a Csáó című előadást, de másodszor is zavarban voltam, mikor látom a mesét, mikor a kerettörténetet, mikor a valóságot… Az a kérdés merült fel bennem, hogy nekem, mint nézőnek, kell ezt egyáltalán pontosan tudnom? Mit gondol erről? (Annus Zsófia, tolmács)
Örülök, hogy ilyen módon merült fel ez a kérdés Zsófiában. Valóban, az előadás ugrándozik térben és időben, úgy ahogy az álmainkban is összemosódnak a megtörtént események a fikciókkal, múlt a jelennel vagy jövővel. Ha ébren vagyunk, akkor is érezhetjük, hogy sodródunk, és nem értjük, hogyan kerültünk ide, ebbe az élethelyzetbe, amiben épp vagyunk. És minél jobban próbáljuk szétszálazni, kibogozni a történéseket, annál kuszábbak lesznek. Nézőként, pedig akkor kapunk a legtöbbet az előadástól, ha sikerül bekerülni ebbe a szürreális történetszövésbe és akár saját életünk mintáit is felfedezzük a mese szövetében.
Milyen rendezővel szeret dolgozni? Akinek fejben már készen van az előadás, és pontosan tudja, mit kér a színészektől, vagy az a jobb, ha a próbák során mindenki kedvére improvizálhat és a rendező abból mazsolázza ki, mit szeretne véglegesíteni? Saját rendezői módszere melyikhez áll közelebb? (Vajda Zsolt, grafikus)
Erre egyszerű a válaszom: mindegy, csak jó rendező legyen. Én egyébként rendezőként a kettő közt vagyok. Határozott elképzelésekkel érkezem a próbára, de szeretek csapatban dolgozni és érdekelnek a többiek ötletei. Szívesen írom felül a sajátomat, ha jobb megoldással rukkol elő valaki.
Olvastam, hogy közös estje lesz Janklovics Péterrel. Mire számíthatunk, ha elmerészkedünk az előadásra? (Csengeri Andrea, marketinges)
Sok nevetésre, némi öniróniára és két nagyon tehetséges, de roppant szerény színészre.
(- odorik – )
fotó: Csanádi Gábor
