‘53-ban megszülettem Budapesten, de hogy minek, nem tudom. Anyám ott akart hagyni a kórházban, mindenáron lányt akart. Ötödik gyerek voltam már. Az első férjétől volt egy fia, meg a lánya, az Editke, akit a vőlegénye szerelemféltésből 19 évesen lelőtt. Anyánk ebbe kicsit belezakkant. Utána újra férjhez ment, szült két fiút, majd harmadikként engem, a „megtűrt személyt” a családban. Én lettem a házicseléd, a hülyegyerek. Bátyáim azt csináltak, amit akartak, én meg, ami ki volt adva. Parasztcsaládba születtem, Mátyásföldön, lovakkal, tehenekkel, disznókkal teli telekre. 5 évesen már a vasvilla volt a kezemben, és amikor a ház körül végeztem, mehettem a zöldséges üzletünkbe kiszolgálni. Mértem a krumplit, adtam a visszajárót.
18 évesen elmentem albérletbe, aztán haza, aztán újra albérletbe. Maszek festő voltam, jó pénzért. Megismertem Marikát, aki a feleségem, majd a gyerekeim anyja lett, én 22,
ő 18 volt, amikor elvettem. Apósékhoz költöztünk. 1976-ban megjött az első baba, Mária Anita. Hat hónapra 1 kiló 35 dekával. Azt mondta a doki, nyugodjak meg, baba lesz. Pici, de baba lesz.
‘77-ben pedig megszületett második gyermekünk, Antal.
Aztán volt egy kis afférom az anyóssal és kenyértörésre került a sor, nem volt maradásom. Kérdeztem Marikát, jön-e velem, és a gyerekekkel anyámhoz. Mentünk, maradtunk. Az unokáiért odavolt, mi meg megéltünk egymás mellett. De ennek is vége lett, visszakerültünk apósékhoz.
‘89-ben megérkezett harmadik fiunk is, Gábor Richárd. Ekkor már
önkormányzati lakásban éltünk, azt újítgattam magunknak reggeltől-estig.
Aztán összemaródtam a Nagyságával és lapátra lettem téve. Nem haraggal váltunk el, a gyerekekhez visszajártam. Elkezdtem csövezni egy darabig, aztán melóztam, elmentem albérletbe.
Aztán Marikának lett más, eladta a kéglit és Gyálon vettek házat. Nagyobbik fiam és a lányom is Gyálon telepedtek le. Az egész családdal elvesztettem a kapcsolatot. Marika testvérei itt élnek Pesten, rajtuk keresztül próbáltam megtalálni őket, de nem mondtak semmit. Ennek több, mint 10 éve. Azt is jóval később tudtam meg, hogy a Nagysága meghalt. 41 éves volt.
Hogy mi van a gyerekekkel, hogy vannak, merre mentek, nem tudom. Már biztos, hogy többszörös nagypapa vagyok, de nem tudok telefonszámot szerezni, nem tudom utolérni őket. Marika testvérei elhajtanak.
Nem lehet ezt feldolgozni. Élni vele, azt meg lehet tanulni, másképp nem megy.
Egy ideig a Mexikói útnál voltam sátorban, de elfagytak a lábujjaim, azóta vagyok bice-bóca. Aztán eljutottam a Fedél Nélkül szerkesztőségbe, ahol megkaptam az engedélyem, szegény Józsi bácsi helyére. Most a kelenföldi Menedékházban élek. Aztán, hogy meddig bírom még, a fene tudja. Probléma, gond, mindenhol van, de hogy ezen idegesítsem magam? A túrót. Csinálom, amíg csinálom, bírom, ameddig bírom. Addig megyek. Aztán hess!
szöveg: Rothman Lilla
fotó: Bárdos Cs. Bodza
Adatlap
terjesztői szám: 2266
lapterjesztő: 2016 óta
pálya: Állatkerti körút – Kós Károly sétány
