699. szám blog Mirjam

Egy szocmunkás naplója 30. rész

By

Ha megint…

Ha megint 20 évesen ülhetnék a villamoson, meghagynám a mézszínű hosszú hajamat és nem lenne erőltetett fekete, hogy nagy nőnek tűnjek, miközben egy 20 éves szőke kamasz vagyok, jól kitolva az embert próbáló éveket. Erre gondoltam, amikor megláttam az előttem kettővel ülő 20 év körüli lányt.
A bokám persze akkor sem lenne ilyen vékony, mint az övé, erről már csomót írtam, most már az is a lábaimat nézi, akinek az életben sem tűnt volna fel, milyen kis határozott felépítésűek, nagy menedzser vagyok tulajdonképpen és a legnagyobb hobbista cipőnézegető. Legutóbb tegnap töltöttem huzamosabb időt cipőboltban, úgy néztem, mint egy tánc­előadást, szép nagyon, gondolom közben, de ez nem az én lábaim projektje.
Ha megint 20 éves lennék, nem szállnék fel egy csomó járatra, ami olyan helyekre visz, ahol rossz nekem, egy jópárról meg leszállnék időben. A sehova nem vivő körjáratokat meg messzire elkerülném. De ezt sokáig kellett tanulnom. Sok-sok tanulójárat.
Mondjuk ilyen nyugodtan sosem szemlélődtem 20 évesen bkv-n, mint ez a lány, állandó készenlét volt az élet jegy nélkül, ismertek a héven jól, nálam biztosra mehetett a kalauz. Egyszer meg is leptem, volt jegyem. Máig látom a csalódott arcát. Másszor leszállítottak, „szálljon le a következő megállónál”, na mondok jóvan, leszálltam Pomázon, az jött, mint következő, aztán, amikor felvinnyogott a rendszer jelezve, hogy záródnak az ajtók, visszaszálltam.
– Nem megmondtam, hogy szálljon le? – kérdezte a dühös kalauz.
– Leszálltam. Azt nem mondta, hogy nem szállhatok vissza – mondtam flegmán, 20 évesen.
Már nem néznék hülyének senkit. És nem hinném arról, aki hülyének néz, hogy ő furán szeret.
Viszont lehet, hogy ha akkor és azóta is mindent jól csinálok mézszőke hajjal, akkor most már nagyon akarnék összevissza utazgatni. Letudtam mindent jó előre. Most már jöhetnek a kiszámítható utak, jeggyel. Majdnem feketén, de alatta már inkább ősz amit leplezek.
Jól volt tehát így, erre jutottam az alatt a három megálló alatt, amíg magam előtt ültem a villamoson.

Nuszer Mirjam Johanna

You may also like