Fájdalom, ez a visszaporoszkáló,
átkos-titkos része életünknek.
Váratlan örömöket kínál,
fölfejti éjjel, mit nappal szól.
Színeket fest a madárszárnyra,
létezőnek mutatja a nemlétezőt.
Jönnek puha léptekkel,
szerelem, boldogság s a többiek.
Belül ég a fájdalom,
álnokságát nem hagyja észrevenni.
És miénk a seb, oly emberi,
megnyitja a rózsa szirmait.
Átszakítva szívünk vérző keretén,
a fájdalom fölfeszített szövetét.
2012 július, első díj
