Szűz liliomban kötésig gázoltam,
nem törődtem a letiport virággal,
szembeszegültem a nagyvilággal,
és lám, lázadásom elmúlt hasztalan.
Markoltam hajdan mindenből jó sokat,
mára kihullott minden a kezemből,
beigazolván a zordon jósokat.
Mohón habzsoltam ételt, s éveket;
nem érdekelt, hogy milyen gyorsan telnek.
Ma megrezzenek, ha gyászról énekelnek…
A bölcs véneknél is okosabb voltam,
és hibáimból soha nem tanultam,
maradtam műveletlen, tudatlan tahó…
Hercegnőm, hova tűnt a tavalyi hó?
Megjelent a szerző Lélek és test c. kötetében!
