530. szám Vers

Reflexiók VII.

By
– Dömötör László Nehezék c. könyvére –

Koleszár Noémi Lillához és Dömötör Lászlónak

                      VII.

Olyan tiszta és tejszagú még, akár        
a ma született fekete bárány,              
ahogy alszik, szíve üllőt kalapál        

fülemben. Odakint a ködpárán                
szél szitál, a csillogó havas tetőn         
homályló holdsugár hanyatt földre dől       
a kóborló kutyakosztól sárgás              

járdák, falak közé. Lomhán serken           
a hajnal, már írja napunk vázlatát,         
éppen hogy kitűzte bíbor zászlaját           
a legutolsó éjbástya percen:               

izzó fénye ablakunkon pislákol.             
Még mindig mélyen szuszog, ám keskeny      
kezében szájhoz szorong a vibrátor…   

You may also like