voltak távoli lázak
pöcegödörben házak
nevemen folt esett
jégtörő baleset
voltak távoli elmék
akikhez hazamennék
de közel távozáshoz
az élet valami mást hoz
közel közelít minden
én állok csak a ringben
kesztyűtlen csupaszon
mint elveszett haszon
ütésre képtelen
jobbik másik felem
s a rosszabbik felem
sem áll szóba velem
fölettem minden kincsem
felettem semmi nincsen
magamat fogom össze
magamon mindörökre
gombok a szavaim
tegnapi a main
ki sem mondom már őket
a bévül születőket
ásatag sivatag
nem találod magad.
