Éppen a rugdalózókat hajtogatja, mikor csöngetés hallatszik.
Fáradtan felsóhajt, ki franc már megint? Aztán eszébe jut, talán a futár hozza a cuccokat.
– Bújjon be, nyitva az ajtó!
Mosolygó piros szívecske dugja be buksiját a résre nyitott ajtó nyílásába.
– Csókolom, Ámor vagyok, bejöhetek?
– Hoztál valamit?
– Igen, szerelmet.
– Na, épp ez hiányzott nekem, tedd le a sarokba a többi közé!
– Küldetésem van, leülhetnék egy percre?
– Itt már mindenki azt csinál, amit akar? Ülj le valahova!
Szívecske boldog mosollyal beletelepszik a fotelbe.
– Nyögd már ki, Nyilas Misi, mit akarsz?
– A szembe szomszéd sráctól jövök. Ő az, aki mindig nézi az ablakodat.
A nő érdeklődve letelepszik Ámorkával szemben. Most persze Ámorka.
– Az, aki a piros Ferrarival jár?
– Nem az, hanem a hátizsákos fiú.
– Ja – húzza el a száját – mondd meg neki, átjöhet, adok egy ezrest, ha megpucolja az ablakot.
– Nem munkát keres, hanem szerelmet.
– Nálam? Na, ne hülyéskedj!
– Hallod, Ámor, neked is szar egy melód lehet, ha ilyeneket akarsz rásózni az emberekre.
– Bocs, de jutalékra dolgozom, ahány pár…
– Tudom. annyi szokás – mondja csipkelődve a nő. – Na, ide figyelj ördögfióka!
– Nem vagyok ördögfióka.
– Nevettetsz? Tell Vilmost játszol a kurva nyilaiddal. Aki szemed elé kerül, abba belelősz. Lőttél már családos emberekre?
– Persze, a mulya szerelmesek boldogságáért dolgozom, na meg jutalékért.
– Kössünk üzletet!
– Mire gondolsz?
– Átmész a piros Ferrarishoz, és beledurrantasz egyet a nyiladdal.
– De hiszen az egy nős öregember. És nekem ebben mi az üzlet?
– Belém nem kell lőni, és megspórolsz egy nyilat.
– Nálam meg úgysem számít milyen színű az a kurva Ferrari!
