este fél tíz volt, vagy pár perccel múlt talán, mikor megtudtam, mi van a Hold túloldalán, feküdtem harminchat fokos hideg lázban, ócska lőre íze fetrengett számban, nem lehettem részeg, tisztának tűnt minden, az ablak nyitva, a függöny alig libbent, egy felhő fölöttünk kicsavarta átizzadt ingét, verítéke végigverte a fák göbös gerincét, nyirkos illatukkal megtelt a szoba, éreztem fél a ház, koccant cserépfogsora. hirtelen lepedővásznat feszített ágyam, ültem a szélén kishajós pizsamámban, s repültünk egyre feljebb, alattam a város, lassan hozzáértem az ég sötét hajához, majd tovább, míg kékké gömbölyült a föld, szép volt, mégis furcsa félelem gyötört, mert fogyott a Hold, a görbe kilincsen papírcetli lógott, ma nincs itthon az Isten, és nem lesz holnap, sem holnapután, láttam, épp temették a Hold túloldalán. 2024 május, második díj