Csillagtalan éj, a hold is ásít Néhány pici felhő még bújócskázik Aztán a sötétség parancsot tapsol El kell köszönni megint egy naptól Az álom lesz az úr a test fölött Kincset szór szét, az örömöt Szeretetet is küld a harag helyett És simogatja a fáradt kezet De csak hajnalig altatja a lelket Utána már a nap nyugodtan kelhet Mert az éjszaka hitet és reményt adott Hogy ragyogva teljenek a holnapok