Csóró poéta fohásza az Úrhoz

Uram, kérlek ments meg a közhelyektől,
a gonosznál gonoszabb emberektől,
és szavaimból ne csorogjon a nyál,
mégis forróak legyenek, mint a nyár.
Uram, add, hogy mindig igaz legyek,
számban a döglegyek ne gyűljenek,
és üvölthessek végre szabadon,
vélt hatalom kormával homlokomon.
Uram, kérlek hagyd tisztán a térdem,
ha már így annyi évet megértem,
bár nem tudom mennyi van még hátra,
egyet húzok betelt zárkám falára.
Uram, add, hogy sose legyek gazdag,
a nincstelenség jó mézesmadzag,
az efféle csóró poétáknak,
s röhögök, most az önsajnálat rángat.
Uram, aranytoll helyett adj vasat,
hogy izzon, ha szítom a parazsat,
s ne kopjon hegye, ha kőbe vésem,
ezernyi boldogtalan tévedésem.
Uram, add, ne legyek örökkévaló,
úgy illanjak el, mint a tavaszi hó,
voltam, vagyok, és egyszer talán leszek,
emberből ember, ha újjászületek.

0