Nincsenek már szavak

Nincsenek már szavak, 
amik imát és vágyakat szülnek,
kavics és por hullik ki a számból.
Nincsenek már vágyak és szavak.
A szívem szürke, szikkadt kődarab.
Az istenek megvakultak,
kikoptam a színek valóságából,
üres, színtelen vágyak és szavak.
Minden halott vágy csupán,
iszapos és szürke,
szívemben nem lobban láng,
csupán vak, színtelen vágyak, és szavak.
Túl kopár, sivatagos a táj,
nincs senki, ki az álmokat űzze,
szívem szürke, szikkadt kődarab,
nincsenek már vágyak és szavak.
Némán sikolt a vágy,
már halott,
holló károg, soha már,
szívem szikkadt, szürke kődarab.
Nincsenek már vágyak és szavak.

0