Szeretnék egy Évát és Sanyit. Nem külön-külön, hanem együtt. Éva és Sanyi képeslapot küldene a Balatonról és Olaszországból, ünnepeken szeretettel köszöntenének, „Sok szeretettel gondolunk rád, Éva és Sanyi”, nem az, ezek megvannak, sokan gondolnak rám szeretettel, de hogy Éva és Sanyi nincs egyszerre, az most valamiféle hiányt okozott bennem. Évának világbajnok lenne a lecsója, de nyáron persze Sanyi főzné a telken, ami síkságon lenne, mégis úgy hívnák, hogy „megyünk a hegyre”. Évente legalább négyszer meghívnának mindenkit, aki számít, Évum, mondaná Sanyi, meséld már el, hogy is volt az Ancsával, amikor a piacon, akkor Éva elmesélné és a közönség évi négyszer konstatálná, hogy Évi négyszer mondja ezt el. Lenne gyerekük is, nyilván Sanyika, tiszta anyja lenne, szeplős és amikor nevet, lenne grübedli az arcán, de apja akarna lenni szeplőtelenül és pecáznának sokat, ahol Sanyi rágyújtana és azt mondaná, el ne áruld anyádnak.
Éva utálná Sanyi anyját, rend a lelke mindennek, Sanyi meg Éváét, de nyáron vendégül látnák őket, külön-külön persze, mert ők is utálnák egymást az első pillanattól, amikor mindkettő megállapította, hogy különbet szánt a gyerekének. A Sanyika tanulmányi átlaga romlana, akkor Éva azt mondaná, hogy a hülye Peti miatt van, aki rossz hatással van rá, mert együtt elkezdtek valami zenebonát és azóta van ez, a rohadt próbák meg a „szubkultúra”, így mondaná, a nagy Sanyi meg úgy, hogy jaj Éva, hát mi is voltunk fiatalok, hagyd a gyereket a picsába már, majd kinyitna egy sört és beleböfögne a kert csendjébe egy embereset. Akkor Éva lecsapná a mosogatószivacsot, hogy gyújts is rá bazmeg, hát azt hiszed nem tudom, te iszákos, bagós fasz, hogy visszaszoktál, igazad van, nem a Peti miatt hülye a gyerek, hanem mert pont olyan, mint te meg az anyád.
Éva, utoljára mondom, fejezd be, ezt mondaná a Sanyi, aztán elhajtana kocsival az anyjához, Éva sírna, majd másnap bejelentkezne a fodrászhoz, és írna a gimis volt szerelmének megerősítendő elveszettnek hitt nőiességét, közben persze az ajtót lesné, hogy jön-e az a tetű, hogy két méteres körzetben ne szólhasson hozzá, mert így távolról nem olyan izgalmas, nem látja a szenvedést, a Sanyi a szeretőjénél lenne amúgy, és mindent csinálna, csak épp nem szenvedne, de ezt Éva nem tudná, aztán amikor Sanyi hazamenne, elmennének békülni a Balatonra, és küldenének egy képeslapot, sok szeretettel gondolnak rám, írnák, én meg irigykedhetnék, hogy milyen jó nekik, basszák meg.
Szeretettel:
Nuszer Mirjam
