Istenem

Látom szomorú ábrándomat,
Minden leírt szavamért bocsánat. 
Tulajdonképpen az igazság nem kétség, 
Mert az életem feneketlen mélység. 

Kölcsönös szívekre, boldogságra vágyom, 
Az isteni szeretetet bárhol, de meglátom. 
Ötvennyolc évesen még mindig neki élek, 
Nagyon szeretem, ez legyen nekem a végzet. 

Úgy legyen ez életem, ahogy szánja nékem,
Csak ne szenvedjek örökké, ezúton is kérem…
Áldja meg sorsomat, bár nehezen, de élek,
Szerető szívétől gyakran még most is félek. 

Félelmem ezúton is mérhetetlenül abból áll, 
Hogy ne játsszak a szavakkal, bár megbocsát.
Csak őszinte legyek felé, ne hazudjak magamnak, 
Akkor nyerhetek tőle igazán irgalmat. 

0