Sorskép

Arctalan koldus,
kérges tenyerében,
nagy súlya van
a semminek.

Zsíros, ősz hajába túr,
mély barázdák torz vigyora,
homályos szemében a kór tükre,
már elmúlt negyven éves.

Csak pár forint,
nekünk semmi, neki az élet,
kannás bór savanyú gőzében,
tovatűnik a keserűség.

Kezét a sors, már rég elengedte,
elméje megbomlott, magában beszél,
egyre közelebb az utolsó,
de kéz, mi segít, nem nyúl felé.

Minden nap ott ül a hideg kövön,
és kér, de elrohan mellette a világ,
csak nézi kérges tenyerét,
hol nagy súlya van a semminek.

0