kerítésemen vöröslő dudva kidőlt tőkéimen vadszőlő rikolt kúszik fel egyre fojt gerincem roskatag szemöldökfa létem matt üvegén át alig látok a korty levegő is csak átok ajtóm hasadékain ki-be jár mi holt tűzhelyem falán korommal rajzolt lángok asztalomon aszott porvirágok nincs már itthon bennem senki az ki volt ha volt is elment engem temetni
Likes
No Comments