690. szám Vers

Halott vágyaim árnyai

By

Az ágyad voltam,

ma éjszaka rajtam aludtál,

ülve aludtál.

Két pici lábad a hónom alatt,

kislábujjad ívén megcsillant a holdfény,

a mellemen ültél,

mégis engem kerestél.

Álmodban többször is feljajdultál,

engem hívtál:

hol vagy, jaj, istenem, hol vagy!

Én szóltam hozzád,

de Te nem hallottál,

mert mélyen aludtál,

nagyon mélyen aludtál.

Eperajkadra vércsík száradt.

Tejfehér kebled mintha hóból lett volna,

áradt belőle a kegyetlen fagy.

És csendmanó altatódalt dúdolt.

A homlokodon dobolt,

szemöldököd volt a cintányérja.

És én szóltam hozzád,

de Te nem hallottál,

mert mélyen aludtál,

nagyon mélyen aludtál.

Nagyon mélyen aludtál!

 

Hiszen halott voltál.

A vers megjelent a szerző Vérzik a lelkem c. kötetében. A kötet kapható a Fedél Nélkül Szerkesztőségében és az utcalap terjesztőinél.

 

You may also like