682. szám Széppróza

Ohrwurm-jegyzetek XL.

By

(olcsó tokban drága hegedű)

Nincs olyan tok, amibe egy hegedű pontosan illene. A Fésűsék fiának van egy diószínű bérelt hangszere: olcsó tokban drága hegedű, amire vigyázni kell. Nem szabad enni rajta. Nem szabad föltenni a radiátorra, ott felejteni a villamoson vagy a szabadulószoba öltözőjében, mint legutóbb – Fésűsnek akkor eljárt a keze. Olcsó a tok, de drága a hegedű. A gyanta is drága, Pirastro, tégelyes. Ez a hangszer sosem ott van, ahol lennie kellene, úgyhogy a Fésűs volt feleségének kell vele a fiú után loholnia. Ha a Fésűs fiú fehér ingben, fekete aljban várakozik, hogy a tanszaki koncerten sorra kerüljön, akkor kiderülhet, hogy a hegedű a szentlőrinci nagyszülőknél maradt. Ha a fiúnak gyakorolnia kellene, akkor a Fésűs tajtékzik, mert a hegedűt minden jel szerint a fiú egyik osztálytársánál hagyták, egy terrárium tetején, amiben árnyékkedvelő, hímnős futógyíkok laknak. Apás napokon, mikor a Fésűs gyakorolni szeretne a fiával, a hangszer egész biztosan a talált tárgyak osztályán lesz az Akácfa utcában, s akkor a Fésűs exfeleségének kell megoldani a helyzetet. Nincs olyan hegedűtok, amibe egy hegedű pontosan illene. A hegedűk kotyognak és zörögnek a tokban, mikor az ember átveti vállán a pántot. Ha a csigába tekert póthúr kirúgja magát, kihullhat a rosszul záródó gyantafiókból: akkor a húrvég a bélésbe bökődik, és a járás ütemére birizgálja a tok belső falát, mintha le akarna írni valamit. A Fésűs volt felesége piciket lép, hogy a hangszer abban a pontatlanul kiképzett olcsó tokban ne kotyogjon annyira. Vállán a hegedűvel trolibusz után siet, a tok közben a fenekét veri. Tömött helyeken magához öleli, mint egy gyermeket, aki kéz és láb nélkül született. A hangszer nyakát rögzítő pánt eleresztett, a bélés irizáló fodrai ujjnyi szakadásokat rejtenek: dehát nincs olyan hegedűtok, amibe egy hegedű pontosan illene. Ezt a Fésűst, aki az arcon elhelyezett pofonokat nyaklevesnek hívja, undorítja a gyanta: a színe és az állaga. Nem érinti meg semmi szín alatt. Mivel konyít kicsit a sporthoz, etűdözni szeretne a fiával: a hangszer persze a volt feleség Bécsi úti lakásában maradt. Bizonyos barokk díszítések hallatán a Fésűs fiúnak vizelési ingere támad, s ez az apját aggodalommal tölti el. Fésűsék fia péntekenként az osztálytársánál vacsorázik, aki szeretné kipróbálni, hogyan hat futógyíkokra a klasszikus zene, ám a hegedűt tegnap az apa lakásában felejtette a Fésűs fiú anyja. A tekintetben, hogy mikor hagyta el ő a hegedűt, s mikor falaz inkább a fiának, nincs teljes bizonyosság. Nem lehet. Fésűs a bontóper előtt még azt mondogatta, hogy a felesége alakja a hegedű hangréséhez hasonlatos – látni a lélekfát, ha bekukucskálsz rajta. Drága hangszer olcsó tokban, aminek rosszul záródó belső fiókjából olykor elszabadul a gyanta. A csutkányi IKEA-s ceruza pedig, amivel ez a Fésűs, bár nem tud hegedülni, ujjrendeket ír a fia kottáiba, éppen a hangrésen – az F-lyukon – keresztül esett nemrég a korpuszba. Hogy a fiú éberségét tesztelje, van, hogy odafirkant egy ormótlan ötöst vagy hatost. A kotta­zseb cipzárja viszont már használhatatlan volt, mikor a hegedű hozzájuk került, bizonygatja a Fésűs exfelesége. Ez pedig a zeneiskolai kölcsönzési elismervényen is szerepel – bár maga az elismervény jó ideig nem volt fellelhető. A Fésűs egykori felesége az állását kockáztatva kéri el magát a munkahelyéről, és vállán a hegedűvel fölkapaszkodik egy zsúfolt villamosra, közben a tokban ide-oda verődik a Pirastro-gyanta tégelye, az előző évi bizonyítványosztáskor kapott csokoládé mállott darabjai, a hangszertestben egy Koh-i-noor-radír, a fürkész póthúr – vagy még mindig az ujjrendceruza. Ez a diószín hegedű mindenesetre sosem ott van, ahol lennie kellene: a fiú iskolai ünnepélyen fog hegedülni, de a hangszert ma reggel egy pizzéria mosdójában találták meg erkölcseikben ritkán megingó emberek. Ha a fiú Pesten van, a hegedű Budán. Ha a hegedű az uszodai öltözőpadon, fönn a kalaptartón, a fiú a ceglédi sebesvonaton. Nincsen hegedűtok, amibe egy hegedű pontosan illene, gondolja néha a Fésűs volt felesége. Arcán idejekorán megözvegyült pomerániai nemesasszonyok vonásai ütköztek ki már jóval a válóper előtt – amikor a fia még csak feles hegedűn játszott. Veríték csorog a feneke kemény félgömbjei közt, amikor vállán az ócska tokkal, benne a drága hegedűvel beszáll egy utcán leintett taxiba. Ez a hegedűtok egyszer becsípte valakinek a haját. Egy másik alkalommal a vállpánt bonyolódott bele egy sporttáska karabinerébe, pont, ahogy mások egymásba szeretnek. Volt, hogy leesett a fekvőgalériáról, és csak a Fésűs lélekjelenlétén múlt, a legendás pingpongos reflexeken, hogy nem lett baj a dologból: elkapta a hegedűt húsz centivel a föld fölött. Aztán a Fésűs fiú, amíg a fagylaltját nyalta, nekitámasztotta a hangszert egy Szervezet utcai cukrászda kirakatának, és a gyöngyvászon csavarozott tokot levizelte egy kutya. A kölcsönzési elismervényt a minap összecsirizelte a jutalomcsoki, a Koh-i-noor-radírt meg hústűvel pecázta ki diadalmasan az apa. Ez a tok talán nem is hegedűknek készült, gondolja a Fésűs fiú anyja: mi van, ha ez a tok brácsatok? Ha fut, még épp eléri az utolsó HÉV-et. A vállára vetett olcsó tokban – a pontatlanul kiképzett bélelt medencében – mindenesetre szinkópálva kotyog a fiú diószín hegedűje. Fésűs néha éjjel hívja telefonon a volt feleséget. Azt mondja, haladéktalanul etűdözni szeretne a fiával, és végre-valahára alaposan átnézni az ujjrendeket.

You may also like