képzőművész
Már gyerekkoromban azt mondták, jól rajzolok, végül mégsem a rajzszakkört választottam. Zamárdin nőttem fel, nagyon szép tájon. Végül a Balatontól is távol kerültem, az élet Budapestre hozott. Sokszor utazgattam, és mindig megfogott a táj vagy egy-egy részlet, ilyenkor azon gondolkoztam, hogy képes vagyok-e vajon visszaadni mindezt?
A festészettel már hajléktalanként kerültem közelebbi kapcsolatba. Egy átmeneti szállón élve lakótársaimnak mutattam meg a képeimet.
A lényeg számomra maga az alkotás, annak feszegetése, hogy én mire vagyok képes.
Nagy örömet okoz egy jól sikerült rajz. Olyankor érzem, hogy egy kicsit értek hozzá, ez az enyém. Volt egy mentorom, aki ha egy ideje nem alkottam semmit, azt mondta, fussak egy kört a ligetben, és közben engedjem szabadjára a gondolatokat. Egy fél kör elég volt hozzá, hogy egy padra leülve meginduljon a kezem: a lapon máris kezdett testet ölteni egy új kép, belém költözött a táj.
A Fedél Nélkül többi szerzőjével erősítjük egymást, visszajelzést adunk egymásnak. Számít a dicséret, biztatás. Képeinkkel több kiállításon vettünk részt közösen. Angliában is gazdára is talált egy képem, és ott van valaki otthonában.
fotó és szöveg: Horváth Kriszta
