Mély éjszaka van az állomáson
A vonatod már elment
Hosszú ideig állok a peronon
Mondván viszlát jó gesztus lenne
Nem vagyok biztos benne
Már elfelejthetlek
Az arcod elúszik
A szív alján
A legbelső lélek elhalványul
Már elfelejthetlek
elfelejthetem az álmokat
Elfelejteni, elfelejteni
Mint egy sehová sem küldött levél
Nem üdvözöltelek, sem búcsút
Nem mondtam No istenhozzád
No istenveled béjbi
A vonatod már Isten tudja hol jár
Túl messze vagytok
És még mindig hiszek benne
Ismét kimegyek a peronra
Már elfelejtesz
Az arcod elúszik
A szív alján
A legbelső emlék elhalványul
Reggelre délre már nem
Is tudom merre meddig
Hajad arcod vállad melled
Hirtelen visszatér a semmiből
2020. február, hónap verse
