terjesztő, Első Kézből a Hajléktalanságból c. érzékenyítő program résztvevője, szerkesztőségben dolgozó munkatárs
Fedél Nélkül 2019. február 07. 641. szám
Ormódi József idestova 10 éve részese a Fedél Nélkül közösségének, mely kapcsolat történetéről és értékeiről beszélt. Dodi – ahogy ismerősei szólítják – a Corvin-negyed aluljárójában a metrókijárójával szemben 4 és 7 óra közt árusítja a lapot; szelíd-csendes természete miatt kissé nehezen észrevehető, ám közvetlenségéhez kétség nem fér.
A Fedél Nélkül lap koldulásával kezdtem, majd másfél hónap után úgy határoztam, hogy ez nem jó így, és egy terjesztő ismerősömtől megérdeklődtem, hol lehet jelentkezni, és 2009 májusában hivatalosan is terjesztő lettem. Idővel – miután személyes problémáimat rendeztem a szerkesztőség közreműködésével – felelősségteljesebb munkakörökben is megtaláltam a helyem, így lettem kiemelt terjesztő, később lapkiadó. Mindeközben részese lettem az Első Kézből a Hajléktalanságról c. programnak mint előadó, így egyre szorosabbá vált a viszonyom a Fedél Nélkül csapatával. Ezek után állandó munkatársa lettem a szerkesztőségnek, ami rendkívül nagy öröm volt számomra, hiszen megbecsült tagja lettem egy közösségnek, melyet nagyon szeretek.
A sorstárssegítő program keretein belül szoros bizalmi kötelék is kialakult köztünk – hajléktalanok közt –, ami nagyon jól példázza, hogy mennyit jelentünk és segítünk egymásnak. Egyik kolleganőmnek én voltam a segítője, gondozója, mondhatni a pártfogója, ami azt jelentette, hogy a gyógyszerezését intéztem, bevásároltam. Igaz barátra leltünk a másikban, komfortot teremtettünk magunknak, bojlert, televíziót és az újság hirdetőfelületén keresztül egy új WC berendezést is beszereztünk.
Lényegében egy családias közösség tagja lettem, ami felbecsülhetetlen érték számomra.
Szöveg: Szegő Márton
terjesztői szám: 1591
terjesztő: 2009 óta
terjesztési helyszín:
Időpont: hétköznap du. kb. fél 4-7-ig
