A Mi Kis Családunk

Horváth Gabesz, Szamócza

By

 terjesztő, szerző, Első Kézből a Hajléktalanságból c. érzékenyítő program résztvevője

Fedél Nélkül 2017. február 23. 590. szám

Apa, költő, terjesztő

Első meghatározó emlékem Székesfehérvárhoz kötődik, ahol születtem és éltem Édesanyámmal és a Bátyámmal. Hárman éltünk szüleim válása után. Én is egyedül maradtam a kisebbik fiammal, a nagyobbik már kb. 2 éves kora óta Édesanyám gyámsága alatt van, a kicsi pedig nevelőszülőkhöz került, mivel akkoriban sem voltak rendezettek a körülmények; tulajdonképpen a párom és jómagam is otthontalanok voltunk.

A kapcsolatunk megromlott és elsőszülött fiam névnapján magyarázat nélkül kilépett az életünkből… 1 évig még egyedül neveltem a kicsit, de egyedül nem tudtam fizetni a bérlakás költségeit, Édesanyám pedig sem anyagilag, sem egészségileg nem tudta felvállalni még egy gyermek nevelését.

Most minden második szombaton találkozhatunk mindnyájan Székesfehérváron, a kicsit is elhozzák, aki már 10 éves, a nagyobbik pedig már 15. Sokat beszélgetünk, játszunk, a kisebbik autómániás, így, ha tudok, mindig viszek neki egy kisautót.

Eleinte csak lapterjesztő voltam, még a lap alapítója, Ungi Tibi idején találkoztam az újsággal. A tavalyi év folyamán kiemelt terjesztő lettem, talán a régóta való terjesztésem végett, talán a leadott pályázati műveim miatt, nem tudom, de jól esik ez a fajta elismerés. Voltak alkalmi munkáim, de nem mindig fizették ki, ismered…. Ha nincs munka, ez az utolsó mentsvár.

Visszahúzódó típus vagyok, ezért is választottam önkifejezésként az írást. Gyerekkoromban faltam a könyveket, lámpaoltás után is a paplan alatt zseblámpával olvastam, el is romlott a szemem.

14 éves korom óta írok verseket, szinte naplószerűen, csak úgy kedvtelésből. Egy pár barátom kíváncsiságból elolvasta, és ajánlották, hogy vigyem be szerkesztőségbe, hogy meg is jelenhetne.

Igazuk lett! Szamócza néven több versem jelent meg és lett díjazott a Fedél Nélkül művészeti pályázatán, tavaly óta prózákat is adok be, ott is voltam már helyezett.

Nagyon jó elismerést kapni, és az is, hogy nyomtatásban jelenik meg egyik-másik írásom, amit rendszeres vásárlóimnak átadhatok. Ők kíváncsiak, sokszor bizony nem is annyira a lapra, hanem az új írásomra. Én pedig örülök, hogy adhatok valamit akár a lapnak, akár a vásárlóimnak / segítőimnek is viszonzásul.

És aki olvas tőlem valamit, az talán megért valamilyen szinten, egy kicsit jobban megismer, elfogad.

 

Mi lennél, ha…

földrész: Afrika. Ott meleg van: Utálom a telet.

bútor: Ágy. Szerintem mindenki azt szereti a legjobban, nem?

játék a vidámparkban: Hullámvasút. Az olyan, mint az élet: egyszer fent, egyszer lent.

fűszer: Chilli, mert szeretem a csípőset.

szó: APA.

Szöveg, fotó: Horváth Kriszta

 

Ki vagyok én?

Én vagyok a fáról lehullott kéreg,

Én vagyok az almában elrohadt féreg!

Én vagyok az este el nem mondott ima;

Én vagyok a fától messze esett alma.

 

Én vagyok, ki álmában tündért vár,

Én vagyok az, ki a tündérrel táncot jár.

De én nem vagyok igazán senki és semmi:

Mert itt nem lehet valakinek lenni!

 

terjesztő: 2000 óta

terjesztői szám: 38

terjesztési helyszín: jelenleg nem terjeszt

You may also like