„Szeretni kell az embereket!”
Csepregi Évával Orbán Anna (Tűzgyík) beszélgetett
Csepregi Évával Orbán Anna (Tűzgyík) beszélgetett
Minden napomat egy olasz keresztrejtvény megfejtésével indítom (hogy érezzem, még működik az agyam….). Aznap az „ÉVA” megfejtéséhez az volt megadva a vizszintes 3-nál : „Csepregi …, magyar énekesnő”. Kora délután a barátnőm arról lelkendezett, hogy látott egy klassz darabot az Operettben, a „Szép nyári nap”-ot, és milyen jó volt benne Csepregi Éva. Később hívtak az FN szerkesztőségéből, hogy lenne-e kedvem riportot készíteni, – ki nem fogják találni , kivel….
VOLT KEDVEM.
Az énekesnő ekkor még a Neoton Família Sztárjaival monstre év végi koncertre készült, de készséggel állt rendelkezésünkre. – Ön 19 éves korától énekel, töretlen sikerrel. Ez nekünk, hallgatóinak, rajongóinak nagyon jó, de volt-e valami más terve, vágya induláskor, amit feladott az énekesi pálya kedvéért?
– Valamikor, még a gimnázium előtt, régész szerettem volna lenni, imádtam a történelmet és kutakodni is szerettem a régi dolgok között, fenn a padláson.
Orvosi pályára is vágytam egy időben, ezért is mentem latin szakra a gimnáziumba. Aztán a zene valahogy erősebb lett. Tanultam hegedülni, zongorázni, de az éneklés volt az igazi szenvedély.
– A 72-es Ki Mit Tud-on három Éva robbant be a köztudatba (Csepregi, Fábián és Pál), a „Kócbabák”. Majd a Neoton és a Kócbabák „egymásra találtak.”. Személycserék, kiválások, talán zenei koncepcióváltások következtek. Kérem, avasson be röviden, hogyan alakult a Neotonból Neoton Família, majd Éva Neoton és Neoton Família Sztárjai. (Külföldön pedig Newton Family). Két dolog nem változott: az Ön személye és a Neotontól megszokott minőségi muzsika.
– Sajnos, az élet ilyen. Egy zenekar élete sok mindent tartogat, és nemcsak a tehetség dönti el, hogy ki meddig vesz részt az együtt zenélésben. Az elején, 1972 táján mi hárman barátok lettünk. Együtt kezdtük el a Neotonos éveket is. Aztán jött a mélyvíz, ami nemcsak arról szólt, hogy ki hogy tud énekelni, hanem elég fárasztó és embert próbáló időszak volt ez. Nem mindenki bírta fizikummal, és lelkileg sem. Van egy könyv, a Napraforgó című, amiben részletesen leírom a lányokhoz fűződő viszonyomat, a válásunk históriáját. Ezzel persze ők nem minden ponton értenek egyet.
A Neoton Família azért is lett família, mert a lányok és fiúk a zene szeretetében összekötötték az életüket , és mint minden családban, itt is előfordultak konfliktusok, és sajnos válások is.
A Newton Family jobban hangzik külföldön, – a japánok találták ki és azt hiszem, egy jó név kerekedett ki ebből az ötletből.
Az, hogy még mindig együtt zenélek a társaimmal, az azt bizonyítja, igazi baráti szövetség alakult ki közöttünk az évek során, bár voltak és vannak is kalandozásaim.
– 17 nagylemezzel büszkélkedhet. Az első az 1985-ös Midnight volt, majd eddig az utolsó a 2008-as Párizsi Lány (Best of…). A természetes élettapasztalat és rengeteg szakmai munka eredményeként milyen jellegű fejlődést, változást lát Önmaga szempontjából, – melyeket ezek a lemezek tükrözhetnek?
– Az emberben elkezd motoszkálni valami mondanivalóféle, és lemezt szeretne megjelentetni. Én ehhez kevés vagyok. Kellenek zeneszerzők is, bár szövegeket én is szoktam írni. Ahogy telnek-múlnak az évek, úgy fejlődik remélhetőleg az ember is, és a mondanivaló is. Volt egy lemezem, ami 2000 táján jelent meg, mert akkor jó volt átélni az ezredfordulót, és sok minden eszembe jutott róla. Mostanság inkább a retrónak élünk, és a december 27-i koncert is ennek a jegyében zajlik.
– Kérem, beszéljen a díjairól. És arról is, hogy miben látja hatalmas sikereik okát pont Távol-Keleten, ahol azért az alapkultúra más jellegű muzsikára épül, megengedve természetesen azt, hogy a.) a fiatalság mindenütt szinte azonosan fogékony a modern zenére,. b.) tudjuk, hogy pld,. éppen a japánok a leginkább kíváncsiak a Kodály-módszerre, tehát a magyar zenei képzés alapjaira.
– Japánban a zenei képzés alapja ma már a Kodály-módszer. Erre többször is büszkék lehettünk, hiszen a Yamaha fesztiválon, ahol összesen három alkalommal lehettünk, sokszor szóba került Kodály neve.
A sikerek okát nehéz kutatni Én mégis megtettem és arra jutottam, hogy ott a kezdeteknél dőlt el a dolog.
Még mielőtt beindult volna a motor, kerestünk magunknak egy közönséget. Olyan embereket, akik hasonlítanak ránk. Szeretik a szüleiket, rendes, dolgos népség és akarnak valamit a világtól. Róluk, illetve magunkról kezdtünk énekelni, és azt hiszem, hogy ez a széles réteg, ami egy családot is át tud ölelni, meghallgatott minket.
Díjunk nincs olyan sok, Yamaha Nagydíj 1983-ból, MRton-díj, és Göncz Árpádtól kaptam egy arany plakettet a fogyatékos emberekért való munkámért. És Szöulban kaptunk egy előadói díjat 1986-ban. Kb. ennyi.
A japán fiatalok között nagyon népszerű lett a Neoton zenéje annak idején, Igazi európai disconak számított, és valószínűleg a reklám, amivel minket futtattak, az is őket célozta meg. Egzotikumnak számítottunk és ez talán a vasfüggöny miatt is volt.
– Tagja volt a Ruttkai-színháznak is. Meséljen az ottani szerepeiről.
– A Ruttkai Színháznak már régen nem vagyok a tagja. 2000-ben eljöttem onnan, de beleszerettem a színészkedésbe. Jó dolog a játék. Azóta volt néhány darab, amit játszottam, az egyik kedvencem volt a Boldog Születésnapot, amelyben Hegyi Barbarával, Balikó Tamással, Forgács Péterrel és Melkvi Beával játszhattam együtt. Most a „Szép nyári nap” a kedvencem, ami egy Neoton Família dalokból készült musical. Én is játszom benne egy pici szerepet. Nagyon mulatságos és szép darab lett belőle.
– Megint más: Fényszóró Alapítvány. Ha 1-2 mondatot hallhatnánk erről is.
– A Fényszóró Alapítvány 1995-ben alakult. Beleszerettem a fogyatékos emberek körüli világba, mert a gyerekeken kívül nagyszerű emberekkel ismerkedhettem meg. Szeretek dolgozni értük, és minden vágyam, hogy megtudja a világ, hogy mennyire szeretetreméltó, néhol tehetséges emberek.
Most volt egy nagyszerűen sikerült rendezvényünk a Cirkuszban, ahol természetesen fogyatékkal élő emberek is felléptek. Mailinger Anikó gyógypedagógus a munkatársam, dr. Dobos Anna barátnőm az alapítója az alapítványunknak. Nyaraltatunk, klubot működtetünk a számukra és figyelemmel kísérjük az intézetek munkáját.
– Minden eddig elhangzottak/leírtak azt bizonyítják, hogy Csepregi Éva nagy felkészültségű, megérdemelten sikeres, sokoldalú művész. Mégis volt az életében egy időszak, amikor alaptalanul vádolták, támadták. Nem kívánok vájkálni és felszakítani régi sebeket, elmúlt sérelmeket, csak arra kérem, – amennyit gondol – osszon meg velünk néhány technikát, gondolatot, hogyan lehet elviselni, felülemelkedni ezeken. Sok-sok embernek segítene vele.
– Nehéz tanácsot adni az embereknek, hiszen mindenki viseli a saját sorsát. Én azt hiszem, hogy elsősorban szeretni kell az embereket. Pozitívan kell gondolkodni. Hinni kell abban, amit csinálunk, és sokat kell dolgozni, ha bármit el akar érni az ember.
Azt mondják, a japánok már a gyerekkorban meg tudják állapítani, hogy kiből mi lesz, vagy lehet. Talán már akkor el kell kezdeni, hogy az ember ez alatt a rövid idő alatt, amit a Földön eltölt, legyen ideje felkészülni az életútjára. Soha nem késő elkezdeni, és mindig lehet újrakezdeni.
– December 27. Sportaréna „Minek ez a cirkusz”. Most ez foglalja le minden percét. A siker megjósolható, sőt előre látható. Ön izgulós még ennyi év után is?
– Izgulós típus vagyok, és nem vagyok már 20 éves. Az Aréna hatalmas, és remélem, hogy még be tudjuk fogni a nagy teret a dalainkkal és az energiánkkal. Bárcsak borítékolni lehetne a sikert, de ez nem így van. Minden koncert, akár nagy, akár kicsi, – egy új kihívás. Most sokat próbálunk, tervezgetünk, egy egész nagy zenekar lesz velünk, mert hála Istennek, most ez a divat. Ez sokkal több izgalmat és munkát jelent. Remélem, hogy meglesz az eredménye és a sikere.
– És végül kibújik belőlem az anya, s ezért arra kérem, beszéljen a fiáról, akinek Ön nemcsak édesanyja, de művésztársa is lett az utóbbi időben.
– Nagy ajándék nekem a fiam. Rendkívül kedves és szeretetreméltó egyéniség. Ajándék az is, hogy együtt zenélünk. Jó dolog, amikor hátranézek, és ő rám mosolyog azzal a gyönyörű mosolyával és szemével. Négy éve már, hogy ő a dobosunk. Ez az év rendkívüli az ő számára is, mert most fog érettségizni, azaz júniusban
Ő egyébként félig skót, hiszen az apukája Bob Heatlie skót zeneszerző, aki nagy slágereket írt annak idején: Japanese boy, Cry just a little bit, stb. Sokat jár az apukájához, hiszen ott nagy a család. Egy igazi karácsonyi ajándék, hogy Bobby is eljön megnézni a koncertünket.
– Köszönöm, hogy ebben a rohanós időszakában, amikor minden perc számít, időt szakított a Fedél Nélkül interjúra. További sok sikert kívánunk, mind művészileg, mind pedig a magánéletében.
VOLT KEDVEM.
Az énekesnő ekkor még a Neoton Família Sztárjaival monstre év végi koncertre készült, de készséggel állt rendelkezésünkre. – Ön 19 éves korától énekel, töretlen sikerrel. Ez nekünk, hallgatóinak, rajongóinak nagyon jó, de volt-e valami más terve, vágya induláskor, amit feladott az énekesi pálya kedvéért?
– Valamikor, még a gimnázium előtt, régész szerettem volna lenni, imádtam a történelmet és kutakodni is szerettem a régi dolgok között, fenn a padláson.
Orvosi pályára is vágytam egy időben, ezért is mentem latin szakra a gimnáziumba. Aztán a zene valahogy erősebb lett. Tanultam hegedülni, zongorázni, de az éneklés volt az igazi szenvedély.
– A 72-es Ki Mit Tud-on három Éva robbant be a köztudatba (Csepregi, Fábián és Pál), a „Kócbabák”. Majd a Neoton és a Kócbabák „egymásra találtak.”. Személycserék, kiválások, talán zenei koncepcióváltások következtek. Kérem, avasson be röviden, hogyan alakult a Neotonból Neoton Família, majd Éva Neoton és Neoton Família Sztárjai. (Külföldön pedig Newton Family). Két dolog nem változott: az Ön személye és a Neotontól megszokott minőségi muzsika.
– Sajnos, az élet ilyen. Egy zenekar élete sok mindent tartogat, és nemcsak a tehetség dönti el, hogy ki meddig vesz részt az együtt zenélésben. Az elején, 1972 táján mi hárman barátok lettünk. Együtt kezdtük el a Neotonos éveket is. Aztán jött a mélyvíz, ami nemcsak arról szólt, hogy ki hogy tud énekelni, hanem elég fárasztó és embert próbáló időszak volt ez. Nem mindenki bírta fizikummal, és lelkileg sem. Van egy könyv, a Napraforgó című, amiben részletesen leírom a lányokhoz fűződő viszonyomat, a válásunk históriáját. Ezzel persze ők nem minden ponton értenek egyet.
A Neoton Família azért is lett família, mert a lányok és fiúk a zene szeretetében összekötötték az életüket , és mint minden családban, itt is előfordultak konfliktusok, és sajnos válások is.
A Newton Family jobban hangzik külföldön, – a japánok találták ki és azt hiszem, egy jó név kerekedett ki ebből az ötletből.
Az, hogy még mindig együtt zenélek a társaimmal, az azt bizonyítja, igazi baráti szövetség alakult ki közöttünk az évek során, bár voltak és vannak is kalandozásaim.
– 17 nagylemezzel büszkélkedhet. Az első az 1985-ös Midnight volt, majd eddig az utolsó a 2008-as Párizsi Lány (Best of…). A természetes élettapasztalat és rengeteg szakmai munka eredményeként milyen jellegű fejlődést, változást lát Önmaga szempontjából, – melyeket ezek a lemezek tükrözhetnek?
– Az emberben elkezd motoszkálni valami mondanivalóféle, és lemezt szeretne megjelentetni. Én ehhez kevés vagyok. Kellenek zeneszerzők is, bár szövegeket én is szoktam írni. Ahogy telnek-múlnak az évek, úgy fejlődik remélhetőleg az ember is, és a mondanivaló is. Volt egy lemezem, ami 2000 táján jelent meg, mert akkor jó volt átélni az ezredfordulót, és sok minden eszembe jutott róla. Mostanság inkább a retrónak élünk, és a december 27-i koncert is ennek a jegyében zajlik.
– Kérem, beszéljen a díjairól. És arról is, hogy miben látja hatalmas sikereik okát pont Távol-Keleten, ahol azért az alapkultúra más jellegű muzsikára épül, megengedve természetesen azt, hogy a.) a fiatalság mindenütt szinte azonosan fogékony a modern zenére,. b.) tudjuk, hogy pld,. éppen a japánok a leginkább kíváncsiak a Kodály-módszerre, tehát a magyar zenei képzés alapjaira.
– Japánban a zenei képzés alapja ma már a Kodály-módszer. Erre többször is büszkék lehettünk, hiszen a Yamaha fesztiválon, ahol összesen három alkalommal lehettünk, sokszor szóba került Kodály neve.
A sikerek okát nehéz kutatni Én mégis megtettem és arra jutottam, hogy ott a kezdeteknél dőlt el a dolog.
Még mielőtt beindult volna a motor, kerestünk magunknak egy közönséget. Olyan embereket, akik hasonlítanak ránk. Szeretik a szüleiket, rendes, dolgos népség és akarnak valamit a világtól. Róluk, illetve magunkról kezdtünk énekelni, és azt hiszem, hogy ez a széles réteg, ami egy családot is át tud ölelni, meghallgatott minket.
Díjunk nincs olyan sok, Yamaha Nagydíj 1983-ból, MRton-díj, és Göncz Árpádtól kaptam egy arany plakettet a fogyatékos emberekért való munkámért. És Szöulban kaptunk egy előadói díjat 1986-ban. Kb. ennyi.
A japán fiatalok között nagyon népszerű lett a Neoton zenéje annak idején, Igazi európai disconak számított, és valószínűleg a reklám, amivel minket futtattak, az is őket célozta meg. Egzotikumnak számítottunk és ez talán a vasfüggöny miatt is volt.
– Tagja volt a Ruttkai-színháznak is. Meséljen az ottani szerepeiről.
– A Ruttkai Színháznak már régen nem vagyok a tagja. 2000-ben eljöttem onnan, de beleszerettem a színészkedésbe. Jó dolog a játék. Azóta volt néhány darab, amit játszottam, az egyik kedvencem volt a Boldog Születésnapot, amelyben Hegyi Barbarával, Balikó Tamással, Forgács Péterrel és Melkvi Beával játszhattam együtt. Most a „Szép nyári nap” a kedvencem, ami egy Neoton Família dalokból készült musical. Én is játszom benne egy pici szerepet. Nagyon mulatságos és szép darab lett belőle.
– Megint más: Fényszóró Alapítvány. Ha 1-2 mondatot hallhatnánk erről is.
– A Fényszóró Alapítvány 1995-ben alakult. Beleszerettem a fogyatékos emberek körüli világba, mert a gyerekeken kívül nagyszerű emberekkel ismerkedhettem meg. Szeretek dolgozni értük, és minden vágyam, hogy megtudja a világ, hogy mennyire szeretetreméltó, néhol tehetséges emberek.
Most volt egy nagyszerűen sikerült rendezvényünk a Cirkuszban, ahol természetesen fogyatékkal élő emberek is felléptek. Mailinger Anikó gyógypedagógus a munkatársam, dr. Dobos Anna barátnőm az alapítója az alapítványunknak. Nyaraltatunk, klubot működtetünk a számukra és figyelemmel kísérjük az intézetek munkáját.
– Minden eddig elhangzottak/leírtak azt bizonyítják, hogy Csepregi Éva nagy felkészültségű, megérdemelten sikeres, sokoldalú művész. Mégis volt az életében egy időszak, amikor alaptalanul vádolták, támadták. Nem kívánok vájkálni és felszakítani régi sebeket, elmúlt sérelmeket, csak arra kérem, – amennyit gondol – osszon meg velünk néhány technikát, gondolatot, hogyan lehet elviselni, felülemelkedni ezeken. Sok-sok embernek segítene vele.
– Nehéz tanácsot adni az embereknek, hiszen mindenki viseli a saját sorsát. Én azt hiszem, hogy elsősorban szeretni kell az embereket. Pozitívan kell gondolkodni. Hinni kell abban, amit csinálunk, és sokat kell dolgozni, ha bármit el akar érni az ember.
Azt mondják, a japánok már a gyerekkorban meg tudják állapítani, hogy kiből mi lesz, vagy lehet. Talán már akkor el kell kezdeni, hogy az ember ez alatt a rövid idő alatt, amit a Földön eltölt, legyen ideje felkészülni az életútjára. Soha nem késő elkezdeni, és mindig lehet újrakezdeni.
– December 27. Sportaréna „Minek ez a cirkusz”. Most ez foglalja le minden percét. A siker megjósolható, sőt előre látható. Ön izgulós még ennyi év után is?
– Izgulós típus vagyok, és nem vagyok már 20 éves. Az Aréna hatalmas, és remélem, hogy még be tudjuk fogni a nagy teret a dalainkkal és az energiánkkal. Bárcsak borítékolni lehetne a sikert, de ez nem így van. Minden koncert, akár nagy, akár kicsi, – egy új kihívás. Most sokat próbálunk, tervezgetünk, egy egész nagy zenekar lesz velünk, mert hála Istennek, most ez a divat. Ez sokkal több izgalmat és munkát jelent. Remélem, hogy meglesz az eredménye és a sikere.
– És végül kibújik belőlem az anya, s ezért arra kérem, beszéljen a fiáról, akinek Ön nemcsak édesanyja, de művésztársa is lett az utóbbi időben.
– Nagy ajándék nekem a fiam. Rendkívül kedves és szeretetreméltó egyéniség. Ajándék az is, hogy együtt zenélünk. Jó dolog, amikor hátranézek, és ő rám mosolyog azzal a gyönyörű mosolyával és szemével. Négy éve már, hogy ő a dobosunk. Ez az év rendkívüli az ő számára is, mert most fog érettségizni, azaz júniusban
Ő egyébként félig skót, hiszen az apukája Bob Heatlie skót zeneszerző, aki nagy slágereket írt annak idején: Japanese boy, Cry just a little bit, stb. Sokat jár az apukájához, hiszen ott nagy a család. Egy igazi karácsonyi ajándék, hogy Bobby is eljön megnézni a koncertünket.
– Köszönöm, hogy ebben a rohanós időszakában, amikor minden perc számít, időt szakított a Fedél Nélkül interjúra. További sok sikert kívánunk, mind művészileg, mind pedig a magánéletében.
