565. szám Széppróza

Ide figyelj, Lujza!

By

Ide figyelj, Lujza! Azt hittem, amikor mindketten nyugdíjasok leszünk, akkor ránk köszönt az aranyélet.
Hű, mekkorát tévedtem!
Most, hogy újra együtt töltjük a napot, rádöbbenek, hogy nem is ismerlek! Be nem áll a szád, egész nap mondod a magadét, ha a televíziót nézzük, kommentálod a műsort, még a híreket is!
Nincs önálló kreativitásod, tőlem kérded, mi legyen az ebéd, mit vacsorázzunk, nem hagysz egyedül vásárolni, velem jössz a sarki kis közértbe is, pedig megszoktam már, hogy bevásárlás után iszom egy fröccsöt a kocsmában, a többi sorstársammal együtt, akiknek még dolgozik a feleségük, csak sajnos, te már letetted a lantot!
Szerinted nem mehetek az utcára kinyúlt pólóban, meg tréningruhában, mert mit szólnak az ismerősök, s hiába győzködlek, hogy a többi nyugdíjas pasi is kényelmes, nem öltözik át egy kisfröccs miatt., kivéve csütörtök délutánt, amikor kiülünk a parkba és estig zsugázunk.
Pénzbe, persze, hogy pénzbe ultizunk, mit gondolsz, miből vettem neked névnapodra azt a méregdrága selyemsálat?
Szóval, drágám, nem mehet ez így tovább!
Keress magadnak elfoglaltságot, ne legyünk összezárva a nap huszonnégy órájában!
Meglásd, milyen jó lesz esténként találkoznunk egymással!

You may also like