Április havának porszíttas napfénye vetítődik a kétágyas kórterem ajtó felőli falára. Kora hajnala a majdnem éjszakai időnek, a csapnak csepegő hangja hasonlatos ahhoz, mintha egy végtelen tizedes számot számlálna az ember: azontúl hogy már nincs is jelentősége magának az eredménynek.
Frenky egyedül ébredezik, egy idősebb bácsi a tá tá tá – ti ti ti, jeleket üti sorra, maga sem tudja, kinek küldi, fiktív címének megadhatná a Mennyország egyik nagyobb városát is, hol egyszer valószínű menedékjogot is kér majd. Az iskola nem nagyon ment neki, általános 6. osztályig jutott el, tanárai részéről nem kevés jóindulattal. Volt már egy nyomdában udvari takarító, egy nagypiacon szintén takarító. Summa summarum: enyhén szellemi fogyatékos, ha kinevetik ezért, bánatos méltósággal lép tovább. Ha vásárol valamit, mindig nagyobb pénzt ad, az eladóra bízván a tisztességes számolást, mely néki kicsit nehézkes.
Fekszik a kórházi ágyon egyedül a kórteremben, a csend és a csap csepegése hallatszik. Gábor egy nagyvárosi havernak meglepetéssel készült. Igaz, véletlenül alakultak a dolgok. A nagypiacon Kati néninél mindig besegít, egy kávé, kevéske gyümölcs leesik, egyik kofatársa csak úgy adott néki egy kilónyi kucsma gombát. Pár napja Gábornál dokkolt, így estére elkészítette a nagy adag gombapörköltet. Azt nem tudta, hogy Gábor utálja a gombának minden fajtáját, így csak ő evett majd egész lábossal, a frigóban talált négy szikkadt zsömlével. Még megittak pár doboz sört, és lefeküdtek aludni.
Hétfőre virradón vitte őt a mentő a kórházba, súlyos rosszulléttel. Ma már péntek van, a reggelit követően megkapja a zárójelentést. Tán egy éve a Nagycsarnok szemközti gyorsétterménél kalapozik azért a kis pénzért. Így ismerte meg Annát, a másodéves egyetemista lányt, ki napról-napra délután a gyorsétteremben étkezik, a kalapjába alkalomadtán egy-egy fémszázast ejt. Később néhány szót is váltottak, majd Anna mesélt néki a világ dolgairól, tanította őt egy-két apró bölcseletre. Anna már harmadéves, és Frenky már régi Görög filozófusoktól idéz, ha úgy adódik, igaz nem tudná elmondani országunk szomszédos országainak neveit. Kedden meglátogatta őt, Fanta üdítőt, tepertős pogácsát és – Kosztolányi Dezső fordításában – egy La Fontaine mesekönyvet hozott a fiúnak.
Kedves leány, Frenky igencsak elérzékenyült Anna látogatására. Szerda délelőtt a katolikus kórházlátogató szolgálattól Aranka néni, egy idősebb nő látogatta meg. Rögtön látta, szinte mindent szükséges hoznia, már ami a fiú ruhatárát illeti. Következő nap már hozta a lábbelit – egy számmal nagyobb méret, de azért nem kell a cipő orrába újságpapírt tenni –, könnyű pulóvert, düftin anyagú barnaszín kabátot, zoknit és két alsóneműt. Igen, amint Frenky a nadrágot próbálta… elsírta magát. Az étkezőkocsi hangja a folyosóról, tányérok csörrenése. Már felöltözvén ágya szélén megeszi a főtt tojást, bögre tejeskávét kortyolgat. Kiül a folyósón az orvosi szoba elé.
Lehunyt szemeinek kicsiny aranysínén mozdony zakatol. Szürkés füstje arcába csap, érdekes tömjén illatú. …és előtte apjának az arca. Nem tudja őt gyűlölni, mint anyját és kishúgát sem tudja feledni. Hat éves volt, apja egy vidéki munkája során halálra késelt egy embert, tizenkét évet kapott. Mikor szabadult, Frenky már nagykorú volt. Kőbánya, Hős utca vége. Egy szoba-konyha, itt éltek apja, anyja, kishúga és ő. Esténként italos veszekedések, éjjel meg alig bírt aludni a poloskák csípéseitől. Egy márciusi nap Frenky késő délután érkezett haza, a lakásajtó lepecsételvén. A szomszéd Marika néni sírva mondta el, mi is történt. Apja részegen agyonszurkállotta édesanyját és kishúgát, Évikét. Így most a tényleges életfogytiglan büntetését tölti a szegedi Csillag börtönben. A kis lakásból egy idő után, tán egy év után kilakoltatták. Nem fizetett egyetlen lakással kapcsolatos csekket sem. Pár szó az orvossal, ki elmondja, a kucsmagomba egyes fajtáit főzés előtt le kell forrázni, hogy a mérgező hellvellasav eltávozzon.
Útja az utcán, ragyogó napsütéses idő. Busz, majd villamos, elmegy a nagycsarnokig. Kis táskájában fél kiló búzamag, mely tervének fontos részét képezi. Egy olcsó doboz sörre van pénze, azt iszogatja a gyorsétterem falának dőlvén. Órájára néz, a kvarcóra pontatlansága 0,001 sec-nál kevesebb naponta, persze nem az ő bóvli órája. Hát azért nem fog lekésni az esküvőjéről… Egy kicsi lány lép hozzá, elcincogja a forintos problémáját, Frenky arca szegletére perforál egy mosolyt a leány felé, kezébe nyomja a párkortyos sörös dobozt és tovább lép a tér közepe felé. Igen, kezdődik a tánc, minek lépteit vagy három hete már hogy tanulja.
Megáll, megszokott délelőtti képét mutatja az utca. Frenky a zacskóból három maréknyi búzamagot szór maga elé a földre és vár. Talán egy percet sem követően vagy öt galamb száll a kövezetre. Ezt követően a környező házak tetőiről majd száz galamb száll alá. Frenky a kalapot kitéve maga elé, egy zsoltárt kezd énekelni. Sietnie szükséges, mert a galambok vagy öt perc után elrepülnek. – Krisztus Szent vérén megváltott hű lelkek, Máriát dicsérni buzgó szívvel jertek –, a zsoltár soraira a turisták megtorpannak, nézik, végül is mi történik. Egy perc, és kisebb tömeg figyeli és hallgatja a fiú zsoltáros énekét. Villannak a vakuk, több videokamera piros lámpája világol, okos telefonokkal is számtalan felvétel készül. A galambok tovarepülnek, Frenky abbahagyja az éneklést. Szinte remegő izgalommal veszi magához – mint a mesében – a pénzzel telt kalapot. Elvonul a térnek, egy kőpadon zacskóba számolja át a kapott adományt. Nagyon sok eurós érme, ezer és kétezer forintos bankjegyek, vagy kétmaréknyi 100 Ft-os és 200 Ft-os érme. Nagyon sok pénz ez néki, és Frenkynek megnő a veszélyérzete, le kell lépni. A sarki postán az ismerős kishölgy beváltja a forintos pénzt, majd a szemközti valuta-váltónál átváltja a többi, nem kis összeget. Végig sétál az utcán, gazdagnak érzi magát, de fogalma sincs, mire költse a pénzt. Éhesnek nem éhes, talán megiszik egy nívósabb dobozos sört. A templomtól nem messze Erzsi, az idősödő prostituált mint mindig, leszólítja a fiút. Frenky egy pár szót szokott váltani a nővel. Erzsi 18 évesen jött fel a fővárosba, egy cérnázó üzemben dolgozott három műszakban. Jó egy évet követően inkább a piszkos de jobban fizető lehetőséggel élt, így lett utcalány. A nagy álom: lakás, kocsi, egy gazdag férj, soha nem lett semmi az egészből. Erzsi invitálását – ingyen fuvar –, elutasítja, majd továbbsétál a nézelődő turisták között.
Április havának szokatlanul ragyogó-vakító napsütése. A magasban piciny felhők délirány sodródón a kéknek, hasonlatos tán, mint a költöző madarak ősszel. A híd felől egy kocsi fékezése hallatszik. Frenkyt nem látták többet a sétáló utcában, máshol sem. Az a hír járta, kiment az Államokba, és a nyugati parton szerencsét csinált. Mások szerint – jus manuarium, ököljog: utcaélet –, ütközetben eltűnt…
2014 július 3. díj
