445. szám Beszámoló

Kösz, de elvagyok

By

Örökké tegnap van már s kószál az
ember másnapos-mogorván színfájdalmas
józanon csak kínjaitól részeg bensején


kívül minden nyomasztó unalom de
a nyomott érzés ott bent a legnagyobb


az állandó hiány a kinyesett az önmagát
onnan kitépett fél helye iszonyú űr
miatta az állandó szédület a szakadék
szélén ingó lobogó egyre növő


súlyosodó láng
tűzforró lánc


a szakadása


hogy
mennyire éget


nincs pillanatnyi
nyugalom


Haragom már rég
hamuvá tépett
Édes


Szertefúj már a szél
miriád darabban szállok


Á… minek ez így… meg


fogal
maz
hatatlan ez
az
egész


A Hádészban már
rotyog a katlan


Másranézni
is félek
                                        (2011 június, második díj)

You may also like