Híres arról, hogy nem képzett színész, mégis a színészek között az egyik legfoglalkoztatottabb. Jó példája annak, hogyan lehet egyszerű csaposból filmsztár, s ismert színpadok elismert művésze, ki az éneklésben is remekel. Szabó Győzőt évek óta találják meg a jobbnál jobb feladatok:
Ádámot játssza Szombathelyen Az ember tragédiájában, Jó zsaru-rossz zsarut a Centrál Színházban, néha pedig a színpadra is csak úgy „beugrik”, hogy szórakoztassa a nagyérdeműt. Mostanában mégis leginkább színházi szerepeivel van elfoglalva – más kérdés, hogy a magyar filmgyártás jelenlegi helyzetében nem is lehet igazán tudni, hogy mikor kerülhet újra magyar film a vászonra.
– Te miben látod a sikered titkát?
– Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs. Sok mindent kipróbáltam, belekóstoltam ebbe-abba, magát a színjátszást is autodidakta módon tanultam.
Nem jártam a Színművészetire sem, lehet, hogy épp ez a fajta, úgymond „tisztaság” az oka – sokan azt mondják, hogy ott csak elrontottak volna. Mindenesetre kevés olyan alkotóember van, mint én. Jellemző, hogy igyekszem kreatívan hozzálátni a feladatokhoz, nem csak robotként játszom a szerepeket, magyarán ötletekkel, elképzelésekkel is segítem a rendezők munkáját. Valószínűleg ez is közrejátszik abban, hogy sikeres vagyok, de tényleg nem tudom.
– Ha jól számoltam, ez utóbbi évadban egyszerre négy darabban is játszottál: míg egyik nap Joey figuráját öltötted magadra a Centrál Színházban, másnap már a szombathelyi Weöres Sándor Színház Tragédia előadásán formáltad meg Ádámot – hogy a többit ne is említsem. Mennyire nehéz váltogatni a szerepeket, egyáltalán, melyik áll közelebb hozzád?
– Ha két egymást követő nap más-más szerepbe kell bújni, az önmagában nem annyira megterhelő, hiszen a kettő közt azért akad idő a levezetésre, és fel lehet készülni másnap a következő szerepre. Sokkal nehezebb volt, amikor egy nap játszottam két különböző előadásban. Ezek a szerepek pedig mind olyanok, mint a gyerekek: nem lehet rangsorolni közöttük, hogy melyik kedvesebb, és melyik nem. Nagyon szeretek Stohl Andrással együtt játszani a Jó zsaru – rossz zsaruban, annál is inkább, mert évek óta szoros barátság köt össze minket.
A Top Dogs-szal megkaptunk minden létező díjat, ma már túl vagyunk a 250. előadáson is, Ádám szerepe a komolyság miatt áll közel hozzám, meg egyébként is, az Ember Tragédiája mérföldkő egy színész életében.
– A színpadon kívül legutóbb a Casino című, tiszavirág életű sorozatban láthattak téged a nézők. Szerinted mi az oka annak, hogy végül ez a sorozat megbukott?
– Manapság csak a reality show-kra, meg a napi szintű gagyi sorozatokra van igény, ezeket nézik az emberek. Az már nem fér bele, hogy esetleg hetente üljenek le egy széria elé, egyszerűen nem érdekli őket, a minőséget pedig pláne nehéz átvinni. Sajnos a mai magyar társadalomban ez a helyzet, ez a magyar tévénézők ízlésének keresztmetszete. Amikor a sorozat harmadik epizódja került adásba, a konkurens csatornán egy Z kategóriás film tudott nagyobb nézettséget produkálni. Amíg ez a borzalmas, kereskedelmi tévés kínálat megy, nem is látok sok esélyt arra, hogy javuljon a helyzet.
– Pedig a Beugró is, úgy tűnik, inkább a kereskedelmi tévék kínálatában találja meg a helyét…
– Annak a műsornak a sikeréhez, azon túl, hogy rendkívül egyszerű alapokon nyugszik, nagyban hozzájárul az is, hogy alázattal készül, a nézőkért, nem pedig a nézettségért. Ily módon pedig képes tanítani, művelni, értéket közvetíteni.
– Várható, hogy a közeljövőben feltűnsz a filmvásznon is?
– Ami a mostani hazai filmgyártást illeti, nem hiszem. Nem rég leforgattuk Koltai Róbert új filmjét, de arról sem lehet tudni, hogy mikor kerül a mozikba. Nem lehet tudni semmit, emiatt nem is forog semmi. Lehet, hogy részemről egy darabig ennyi volt a filmezés. A színházban nagyon jól érzem magam, több mint tíz éve forgatok minden évben, talán ez így is van rendjén. Mindemellett pedig teret kell hagyni a fiataloknak is, ha egyszer újra megnyílik a tér.
Névjegy:
Szabó Győző (Nyírbátor, 1970. július 7.-)
magyar színész, reklámgrafikus, amatőr operatőr és vágó.
Pályáját reklámgrafikusként kezdte, de volt bárpultos, szerepelt táncelőadásban, és énekelt zenekarban is. A Képzőművészeti Főiskolán végzett, színészetet nem tanult. Az egykori Tilos az Á nevű szórakozóhelyen volt csapos. Első színházi szerepét a Bárka Színházban kapta, 1993-tól pedig az ország egyik legjobb társulata, a Katona József Színház foglalkoztatta, 1995-ben pedig le is szerződtette. A filmek közül a Valami Amerika című alkotás hozta meg számára az országos ismertséget, de az igazi népszerűséget a 2008-tól különféle televíziós csatornákon látható Beugró című improvizációs műsortól kapta.
Ma az ország egyik legnépszerűbb színésze, kinek grafikáiból kiállítások nyílnak, Póka Angéla partnereként pedig énektudásáról is számot ad közös, Tiszta kosz című produkciójukban.
