378. szám Széppróza

Filozófusok

By

A két filozófus gondolataiba mélyedve sétált, karjukat hátul összefonva. Az Orion csillagképben jártak.
–Te MGAR! Milyen parányi lények is vagyunk mi. Nagyon-nagyon parányiak. Bármerre nézel, mindenütt a végtelen tér, és mi benne csak egy ici-pici pont. Semmik vagyunk MGAR, semmik.
–Tudod PEEK, ezen sokat gondolkozom én is. Csak megyünk, megyünk, mindenütt csak ezek a kavicsok, – mutatott az egyik csillagra a lába előtt –, és más semmi. Vajon léteznek-e értelmes lények rajtunk kívül? Vagy egyedül vagyunk a mindenségben?
– Igen, igen. Ez a nagy kérdés: egyedül vagyunk-e? És ha nem vagyunk egyedül, találkozhatunk-e velük?
Lassan lépkedtek, néha meg-megálltak.
– Azért ezek a kis kavicsok szépek, nem gondolod PEEK?
– Unalmasak. Mindenütt ugyanolyanok. Egyhangú.
– No, azért nem egészen. Az ott, amelyiket most hagytuk el – mutatott MGAR a Szíriuszra –, egészen jól nézett ki. Nagyobb volt, mint ezek, legalább akkora, mint az öklöm.
– Ugyan – legyintett PEEK –, hány de hány ilyet láttunk már. Ez a por meg egyenesen az agyamra megy – söpört félre egy üstököst a szeme elől. Nem érdekelnek a kavicsok. Csak egy dolog érdekel: hogy van-e még értelmes élet valahol. És ha van, hogyan találjuk meg őket?
Töprengve sétáltak tovább. Egyszercsak MGAR megállt, és figyelmesen nézte az egyik kavicsot.
– Te! Figyelj csak, PEEK! Ez egészen érdekes.
PEEK odanézett.
– Mi van ezen érdekes? Ugyanolyan mint a többi. Millió és millió ilyet láttunk. Ebből van a legtöbb. Teljesen átlagos.
– Nem az az érdekes, hanem, hogy körülötte is vannak kis kavicsok körbe-körbe. Egészen kicsik.
PEEK felsóhajtott:
– Na és? Nagyon sok kavicsot láttunk már, amelyik körül kisebbek is voltak.
MGAR letérdelt, és figyelmesen szemlélte a Szaturnuszt.
– Ennek gyűrűi is vannak. Nagyon szép.
PEEK kezdett ideges lenni.
– És ha vannak? Mi van akkor ha vannak? Olyan vagy mint egy gyerek. Ha ezredszer látja ugyanazt, akkor is csodálkozik.
MGAR egészen közel hajolt az egyikhez.
– Ezt nézd meg! Ezt a kicsit. A harmadikat. Kék színe van.
PEEK már kiabált:
– És? És? Mi abban a különös? Láttunk már zöldet, rózsaszínt, hupililát! Mit nem láttál még?
– De ezen fehér foltok is vannak. Meg sárgák…
– A franc essen beléd! – üvöltött fel PEEK és hatalmasat rúgott a kis kék golyóba, ami kirepült a szemük elől a nagy feketeségbe. MGAR még egy kis ideig nézett utána, majd bocsánatkérően PEEK felé fordult:
–Ne haragudj! Tudod hogy a kavicsok a gyengéim.
– Jól van no. Nem haragszom.
MGAR felállt.
– Hol is hagytuk abba?
– Szóval, hogy van-e valahol értelmes élet és…
És a két filozófus tovább sétált.

 

You may also like