Egy költőnőhöz
IX.
Nemes Nagy Ágnes
Utazás
(3,szakasz)
Hajnal
És egy világot.
Helyükön, a hegyek.
Nagy fák alatt kicsiny szerelmesek,
mély barlangokban bujdokló szavak,
vízben, virágban visszhangozzanak
s a tengerből már felmerüljenek,
mint hajnalodó, biztos szigetek,
kinek a pálmák és kinek a nap
s a költőnek a születő szavak.
IX/2.
…nagy fák alatt kicsiny szerelmesek:
sétálnánk, összeérne gondolatunk,
kezünk, utunk, mely engedelmesen
haladna lábunk alatt s nem néznénk,
hová, merre visz… De most – halogatunk:
érzést, tettet, szót; sebet nyalogatunk,
minden gesztusunk suta és félkész
a szándékunk, noha szép s őszinte.
Elismerem: borzongató előleg
volt sértett gőgöm összes verse, főleg
gyűlöletem emlékét őrizze
s holt helyén fojtó fájdalom marad,
ha nem törnek többé fényre belőled
mély barlangokban bujdokló szavak…
