484. szám Vers

Ha megöregszel

By


Ha megöregszel a szürke néneként
ott bólogatsz a tűznél, könyvemet
lapozd, idézve ifjú-szép szemed
mélységes árnya közt a puha fényt,

s hogy szépséged a hulló mosolyodat
hányan szerették, hány hű s álbarát,
de változékony arcod bánatát
s zarándoklelked egy szerette csak.

S míg meghajolsz az izzó rács fele,
szomorkás kedvvel súgd: a szerelem
elillant, elszállt túl a hegyeken,
s csillagfüzér közt bújt meg szép feje.

2012 december, második díj

You may also like