561. szám Vers

Éhséglázadás

By

Hiszen mindent veszni hagytam.

Amikor visszaúsztam a süllyedő hajóra,
tájam tájseb lett, az elhagyósáv és a bója
is eltűnt, alámerült a füstölgő hegygerinc.
Ott születtem, abban a sorvadásos házban,
amelyik megtartani, visszafogadni se tudott,
sokáig nem értettem, ez a halál mit jelent.
Azidőtájt tagadásra esküdtek föl az emberek,
az én népem se kereste ismeretlen istenét,
történhetett minden, amint nem akartam.
Vakon vehettek őrizetbe ádáz ígéretek,
gyanútlanul lettem része a tántorgó depónak,
minden jel szerint magamat megtaláltam.
És koszlott őrhelyemen kezdtem józanodni.
Láttam, egy napon ebből éhséglázadás lesz,
bárki kenyeret simíthat sötét homlokomra,
nyomorult hontalan a földben, a vízben és
leszek a megváltást váró, névtelen égben is.

2015 November, első díj

You may also like