562. szám Vers

Szivárvány

By

Aprócska szavakat
Dobáltunk egymásra,
Te Jézusra vársz,
Én csak a postásra.
Szempontjaid meggyőzőek,
De az életem a példa,
Hogy nem minden úgy alakul,
Ahogy le lesz írva.
Hittem és akartam,
Ma is hiszem és akarom,
Egyszer eljön az idő, meglátod
– kivárom,
Az öledben hallgatni,
Csókjaid között,
Lelked surranását,
Ahogy belémköltözött.
Megvárom a holnapot,
Beérem az évet,
A szívedből lépjek ki:
Na csak ezt ne kérjed!
Mert nem tudnám megtenni,
Bárhogy is akarnám,
Eddig eső szitált,
Megérkeztél Szivárvány.
Kezedet fogom,
Simítva tenyeredet,
Álmodtam sokat,
Most már ébredezek.
Ha felkelek, Kedves,
A homokórából
Kiporszívózom a szemeket,
És töltőtollamból
Írok egy szép levelet,
Ami csak a Tiéd,
S nem bíztat semmivel,
Mégis így lesz
Pont éppen elég…  

You may also like