465. szám Széppróza

Csak úgy firkálgatok 2. – Ufómánia

By


Sorjáztam ám a kereszteket amúgy istenfélően, ahogy illik. UFÓT láttam. Mentem egy temetőn keresztül holdtalan éjszaka (hogy mi az „Isten nyilát” kerestem ott ilyen késői időben, azt talán csak az ördög tudta, aki ide vezényelt), amikor megpillantottam a csodát. A csalitos kellős közepén. Egyből kortyolni támadt kedvem, hát emeltem is ajkamhoz az e célra rendszeresített butéliát. Homályosodó szemekkel más furcsaságot is felfedeztem. Nem láttam villanásokat, fényeket. Egy fél csúnya fejű zöld emberke nem sok, de annyi sem ugrott a nyakamba, halálra rémisztve. És mintha az egész jelenség valamiféle győzelmet sugallt volna. Határozottan
már amennyire hadilábon való állapotom engedte – V alakot láttam kirajzolódni. Ilyen formátumról – ufó ügyben – soha sehol sem olvastam, hallottam. Már kezdtem azt hinni, hogy nem csak a butélia tartalma fogyott el, hanem az eszem is, amikor hangokat véltem hallani. Nem hallucináltam! Olyan érzés fogott el mintha gyermekkorom baromfi udvarába tévedtem volna. Háp, háp… A mindenit bolond fejemnek. Vadkacsák húztak át az égen…

You may also like