395. szám Vers

Akit én szeretek…

By

Akit én szeretek azt úgy
mint a földet az ég
s minden nap után úgy
zuhanok rá mint az éjszaka
elborítva mint medrét a tenger,
de úgy ringatva mint bármely
hajóját, szigetét…

Szívem szerelme vagy, szép –
elfehérült kezekkel
kapaszkodom beléd

mint a Golden Gate,
a Lánchíd,
a Boszporusz hídja
két földrész között –

ez a part idehúz
a másik oda
s  olyan erők nyírnak szét
miket születés,
halál indukál
s elkevernek

rögeid közé
O, Vénusz, Mnémoszüné…..

Vágyamnak nincsen „tárgya” –
érted ég – s
ennek megvan az ára…

Úgy fáj a váll –
holdbéli táj
és aszteroidavihar

O – ha ez reuma…
mintha a levegő a
póló pulóver medvecsapda

pár tucat feszítés
körbe-körbe –
rögöt hantra,
sírgödörbe –
forgatás majd
enyhül nem sokkal
később elkezd
fájni más….
csehül és nincs háj
az öröm váj,
kál és  kél,  köves
e táj rögöt
szór az ecset
/Dezső és Ignác/

de az én
vállam recseg
kalcium meg mag
(am)nézium s egyéb
hiány hajt itt még:

legyen tiszta sorvég
ezen e zár
s Erám a táj
miben elveszek –

mint hegyek közt, völgyben
kóborló tágszemű kisgyerek…

július hónap, harmadik díj

You may also like