447. szám Széppróza

Ahány nyelvet beszélsz, annyi ember vagy

By
Idegen nyelvű terefere Krisztusi szellemben


Bizonyára sokan felfigyeltek már Budapesten a koreai származású, de magyar állampolgárságot valló Pool lelkipásztor és segítőinek áldásos, missziós tevékenységére, akik hirdetik a Jézus Krisztusi igét, s igyekeznek sok-sok éhes szájat betömni a hajléktalanok, a fedél nélküliek körében. Így történt ez legutóbb is, amikor a Déli pályaudvarnál a koreaiak Németországból érkező kis csoportja amolyan kis színházzal lepte meg a lelkigyakorlatra összesereglett embereket.
Nagyon jó hangulatban telt el a mintegy másfél órás zenés, táncos találkozás, amelynek a fő mondanivalója a Jézus Krisztusi szeretet, valamint az örök ellentét, az Ördögi fortélyok, bűnök, szenvedélyek pantomim játékkal történő bemutatása volt. Nagyszerűen adták elő mindezt a fiatalok, s ami csak számunkra, magyaroknak meglepő, hogy mindezt rengeteg mosollyal tették. Nem csoda, hogy szívünkbe zárták magukat, s jómagam – a hiányos idegen nyelvi ismereteim ellenére is, önkéntelenül barátkozni, beszélgetni kezdtem velük. Istenem, eszembe jutott édesapám egykori bölcselete, amikor azt mondta nekem: „Fiam, tanulj idegen nyelveket, mert ahány nyelvet beszélsz, annyi ember vagy!” Hm. Sajnos, ezt nem tudtam megvalósítani, kivétel csak az orosz, amelyet egykor ha kellett, ha nem, belénk sulykoltak az iskolában, de cseppet sem bántam meg. Jópofizni próbáltam a fiatalokkal, hogy ha tudnánk oroszul, szót értenénk egymással! Nos, meglepetésemre a koreaiak között akadt egy orosz kislány, Nyína, s így némiképp angol és német oda-vissza fordítással, tolmácsolással beszélgettünk egy órán át. Igazán jó hangulatban, sok nevetéssel, mókával. Jó volt érezni, hogy milyen nagy szeretettel fordulnak az emberekhez, s hogy egy pillanat alatt milyen nagyot változik, változhat a világ, ha béke mosoly és szeretet uralkodna az emberek között! Mert egy másik bölcselet szerint a mosoly nem kerül semmibe, de nagyon sokat ér!…
Mondhatom, a mai napig is jó szívvel gondolok rájuk (időközben viszszautaztak Németországba, ahol a tanulás mellett missziós tevékenységet látnak el), mert nagy örömömre szolgált – idős fejjel is – ez a terefere. Bizony, ha megfogadtam volna apám tanácsát, akkor bizonyára sokszor átérezhetném az ilyen és ehhez hasonló beszélgetéseket, és bátran szert tehetnék idegen nyelvű kapcsolatokra is!
E helyett sokszor, ha megszólítanak az utcán útbaigazítást, információt kérve, vagy csak megkérdezik, hogy idegen nyelvet beszélek-e, bizony restelkedve csak annyit tudok mondani angolul: „Sorry, no understand, no speak english…”

Gyurkó Mihály


2011 július, 3. díj

You may also like