529. szám Széppróza

A nem érthetőn innen és túl

By

Esteledik, a Brooklyn-híd felett tűnik el a Nap. A férfi kedvenc foteljében üldögél, pohárka vörösbort kortyolgat, kéklő füstöt eregetvén, szertartásosan pipázgat.
A festményt nézi a kandalló feletti falrészen. XVI. századbeli ismeretlen itáliai festő alkotása. Két hónapja vásárolta egy new yorki képaukción, hét helyi értékes számot írva csekkfüzetébe. A festményen egy sziklakert, tavacska, fiatal nő fürdőzik, balra tőle bokrokon érett narancsok, fölötte a csillagos ég és a hold világol. Esténként órákat képes eltölteni a festményt nézvén, egy üveg nemes nedű társaságában. Tekintetét végigfuttatja a szekrénysoron álló meisseni porcelánokon, gyűlöli e tárgyakat. Helena, a felesége vásárolta őket, ki évekkel előtte meghalt. Így szembesül napról-napra a tárgyakkal. Az a szép asszony, kit megismert, nincs és nem létezik többé.
A gyászévet követően a Call Girl szolgáltatást vette igénybe, majd ráunt az egészre, így lett végül is magányos ember. Apja neves ügyvéd volt, végül nagybátyja cégénél lett jogi tanácsos. Elvégezte ő is a jogot, ám legfeljebb tintafolt kezű zugügyvédnek állhatott volna. Apja halálát követően egy évvel később Thomas bácsi is elhalálozott. A végrendeletben reá hagyta a vállalatot, szalonnabőrrel és egérrel együtt, így ő lett a cégnél a vezér. Egyre nem volt hajlandó: elhagyni szülővárosát, New York-ot, de így is sikeresen vezette a kőolaj-iparág céget. Több feltárás alatt álló olajmező, Pennsylvania állam Philadelphia városában a Delaware folyó partján olajfinomítók, míg szintén az állam területén Pittsburgh-ben is tőkét koncentrál egy olajfinomítóban részvény-többséggel. Egy évaddal korábban üzleti problémák adódtak, komoly fejtörést jelentett az Efexszel fúzióra lépni, végül is nemet mondott, a kamatos-kamatra szavazott. Nagy terve az Euro TT Petrollal – egy nagyobb részvényeladást követően –, összeállni és tovább keletre. A három pohárka bortól, mit elfogyasztott, kellemes jókedve támad, nézi az ismeretlen itáliai festő művét, az észlelte röpke érzetének egy kérdést próbál megfogalmazni…
Napokat töltött az egyetem könyvtárában, hogy a csillagos ég rendjét megtudja, az Univerzumot megértse. A festményen a hold fölött kilenc csillagpont körszerűt alkot, ilyen csillagállásra ő nem emlékszik. Az ajtócsengő bim-bam hangja pavlovi reflexként lepi meg a férfit. Vendégei érkeztek királyi pontossággal este 7 órára, amit megbeszéltek. A nagyobbik szobában a kör alakú faasztal köré ülnek. Anna változó korára tekintettel talán kicsit több pirosítót sminkelt arcocskájára, szőke haját copfban fogván, kockamintás szoknyában és tweed kabátkában, komoly hölgy, korához képest csinosnak mondható. John, régi barátja enyhén kopaszodó, de így is jól mutat laza, galambszürke öltönyében.
Annának egy pohár hideg narancslevet, Johnnak dupla whisky-t szervíroz. Anna a Fifth Avenu-n, az American Winggel múzeumban dolgozik, művészettörténész. Ő kezdi a beszélgetést. „A kép teljes bizonysággal a 16. században készült, erre biztosíték a szakvélemény. Mindenképpen olasz reneszánsz műalkotás. Először Raffaello munkásságát kutattam egy kicsit, lehetséges kapcsolatot feltételezve az 1520-ban bekövetkezett haláláig. Ő Perugiában tanulta a festészetet, majd Firenzébe került. Az ismeretlen festőnk tán Perugio mester tanítványa is lehetett, de lehetett a Velencei iskola tanítványa is. Ugye ennek a kornak ott voltak a művészet titánjai: Leonardot követi Michelangelo, Tiziano, Tintoretto és P. Veronese, és még sorolhatnám.”
Anna kicsit köhögvén, pár korty narancslevet kortyol és folytatja. „Még egy érdekesség!”. A táskájából mappát vesz elő, és két fényképet rak az asztalra. „Az egyik női arc az ismeretlen festő művén látható, a másik Raffaelló Sixtusi Madonnája, jelenleg a Drezda-i képtárban található. A képazonosító rendszeren lefuttatván a két képet, egy személy azonosságát kaptam. Ennyi, a többi a ti ügyetek.”
Röpke kis csend telepszik közéjük, nem zavaró, és John kezdi a mondókáját. „A föld 360 fokjában végignéztem minden ma ismeretes csillagállást, de nem találtam a festményen ábrázolt csillagképet. Felvettem a kapcsolatot egy ismerősömmel, ki a Californiai Palomar Obszervatóriumban dolgozik, aki szintén beszélt a Puerto Rico, Arecibo csillagvizsgáló egyik fizikusával. Így most mindkét helyen megindultak a kutatások a titkos festményünkkel kapcsolatosan. Ugye a Tejútrendszerünkben számtalan kisugárzó rádióhullám érkezik a bolygónkra, többek közt a Holdról, Vénuszról, és jelentős a Napunk tevékenysége is, míg a távolabbi sugárzást jelentő szupernóva maradványok, így a Rák-köd is. A érkező rádióhullámok színképeiben az anyagi hidrogént is tudjuk ábrázolni, jó ideje, mondhatni már. Hol van már Galilei vagy Kepler távcsöve?” John elneveti magát, a többiek nem, így folytatja.
„Mindenesetre az ismeretlen festő alkotása a csillagállást megfestvén, miért is lenne fikció csupán? A kép készültekor tudjuk a hold állását, az évszak szerint éppen narancsok érnek, meghatározandó irányt jelenthetnek a kutatásra. Várjuk az eredményt!”
Az idő elrohant, késő este 10 óra, a vendégeket kíséri az ajtóig. Miután kulcsra zárja az ajtót, zsong a feje a hallottaktól, így inkább rögtön lefekszik.
Hangos zajra ébred, valaki valószínű az öklével kopogtat a bejárati ajtón. Röpke idő alatt lefut az álma. Firenzében, a Pitti képtárban bolyongott, egy Botticelli képet a Primaveroját próbálta táskájába rejteni. Suhant át időn és téren, a Madridi Pradoban rohant egy folyosón, Velázquez, Greco és Goya festmények között és minden lángolt körötte. Az ajtóban két kosárlabda alkatú, rövid hajú, öltönyös és napszemüveges férfi köszönés helyett így szól: „Stone ügynök, Hard ügynök”, s e rövid mondattal lépnek a lakásba. Két munka overallos férfi is követi őket. Bírói végzést mutatnak, tán öt perc és a falról levett festményt, az ismeretlen itáliai művész alkotását becsomagolják. Ott marad egymaga, a döbbenettől még a „jó ég mi történt!”-et sem jegyzi meg magának.
Három hónap telt el, a város parkjaiban aranyeső bokrok sárgállanak, a cég ügyei jól alakultak, a fő profilon, a benzinen kívül nagyobb összeggel a fűtőolaj, bitumen és gázolaj előállítását segítette. Kora hajnalban John telefonált, a hangja nagyon izgatottnak tűnt, mint mondotta, beugrik hozzá. A tál müzlijét kanalazgatja, amint John érkezik. A konyhába invitálja. „Kérsz egy kávét?” – kérdezi, s John egy újságot vesz elő a táskájából, az Ember és Ég magazint. „A nyomdából hoztam az újságot. Te tudd meg elsőnek. Az ismerőseim két hónap kutatómunkát követően a festményen lévő csillagképet megtalálták.” Fellapozza a magazint, és ott van: „Új csillagképet fedeztek fel az Androméda-ködön túl, melyet Helena csillagképnek neveztek el…”
„Remélem nem haragszol, a feleségedről, Helenáról neveztük el…”
„Ó John!” – megöleli, erős baráti ölelésként a férfit, könnyes szemmel kissé félrefordul. … A történteket azért szeretné megérteni, így vagy úgy.

2014 augusztus, 3. díj

You may also like