394. szám Riport

A megtért rockénekes

By

– Takáts Tamás hitről és hajléktalanságról –

A találkozóhelyünkön egy Fedél Nélkül újságot tartottam a kezemben, hogy az interjúalanyom könnyebben felismerjen. Egy hosszú hajú, korombeli (ötven éves vagyok) fiatalos férfi szólított le. Mikor a kezemben tartott – öt napja megjelent – lapot ajándékba kívántam neki átadni, ránézett, majd ezt válaszolta: „Köszönöm, de nekem ez már megvan, megvásároltam egy hölgytől.”

– Hogyan érint téged a hajléktalanság, és volt-e kapcsolatod hajléktalan emberekkel?
– Hosszútávú kapcsolatom nem volt hajléktalan emberrel. Szoktam néha beszélgetni velük, mert megismernek, mint zenészt, a Karthago együttes énekesét vagy a Takáts Tamás Blues Band énekesét. (Tamás Istenhez térése óta a Dirty szócska kikerült a zenekar nevéből – a szerk.) Én szívesen elbeszélgetek velük. Magam pedig majdnem hajléktalan lettem. Hála az Úrnak édesanyám élt még, és így tudtam hozzá költözni. A feleségem kirúgott, és ha nem lett volna édesanyám, akkor nem lett volna hová mennem. Eléggé részvéttel vagyok a hajléktalan emberekkel. Aztán van egy gyerekkori barátom, akivel nem tudom, hogy mostanában mi van, de nagyon a feje fölött lóg a hajléktalanság, örökölt ugyan egy lakást, de elitta. Gyámság alá került és egy jó ember megőrizte a lakását, eltartási szerződés keretén belül, és ha a barátom   meghal – ami távol legyen –, akkor ezé az emberé lesz a lakás. Egyébként már nem lenne hol laknia. A pia mindent elvisz. Mikor mondtam neki, hogy abba kéne hagyni az ivást, azt válaszolta, hogy neki a legjobb barátja a bor, mert akkor vidám és a többi. Ez egy csúszda, amit mindenki lát. Hiába magyaráztam neki, hogy hatezer éve ez így működik.
– Mit gondolsz a hajléktalan emberekről?
– Én úgy gondolom, hogy ők szerencsétlen emberek, akik – mint hívő ember tudom –, a sátán fogságában vannak. Lehet, hogy vétlenül, lehet, hogy önmaguk hibájából, ezt én nem tudhatom,  elvesztették az otthonukat. Aztán lehet,  van olyan is, aki – ezt ti jobban tudjátok – esetleg elhagyta az otthonát, és gondolta itt Pesten jobb lesz neki, de kiderült, hogy nem. Nem tudom. Zavarban vagyok ez ügyben, mert mint mondtam én személyesen igzán mély kapcsolatban még sosem voltam hajléktalannal.
– Mit tudsz a hajléktalanellátásról?
– Szinte semmit. Néha egy haverom, mikor még ittam, itt lakott egy kocsmában, mert ott befogadták. Ott aludt esténként az utolsó padon. Rossz dolgokat hallottam tőle a szállókról. Nincs, aki rendet tartson. A szállásokra befészkeli magát az ilyen-olyan maffia. Sajnos a szociális háló általában elég rosszul működik Magyarországon tudtommal. Nincs olyan ember, aki fenntartja a rendet, hogy az arra nem alkalmas embereket ne engedjék be. Sokan panaszkodnak, hogy ellopják mindenüket. Ám elég felületesen ismerem a helyzetet.
– Szerinted kik a hajléktalanok, akik az utcán élnek?
– Gondolom, azok a hajléktalanok, akik itt laknak, alszanak az utcán, és vannak, akik hajléktalanszállón élnek.
– Nagy részük szállásokon él.
– Na, ennek örülök. Ez még a jobbik eset. Ezeket kevésbé ismerem.
Én különben nagyon nehezen adakozó ember vagyok. Szoktak tőlem pénzt kérni, de részegnek soha nem adok. Türelmesen elmagyarázom neki, nekem is három gyerekem van, és  arra nincsen pénzem, hogy másokat itassak, a másik, hogy nem verek még egy szeget a koporsójába. Szívesen elmegyek, és veszek neki egy szendvicset, kettőt is veszek neki, de én nem adok pénzt alkoholra, hogy még jobban tönkretegye az életét. Ilyen szempontból szoktak engem nem szeretni koldusok, mert még el is magyarázom nekik, hogy miért is nem adok nekik. Ezt néha nehezményezik.
– Láttál-e vagy vásároltál-e már Fedél Nélkül újságot?
– Igen, szoktam rendszeresen vásárolni. Nem csak úgy adakozom, és nem kérem el az újságot, hanem el is szoktam olvasni. Általában kreatív. Én úgy gondolom, hogy főleg az alkoholisták között, mindenféle függő emberek között nagyon sok intelligens ember van. A világ dolgaira fogékony, érzékeny emberek, akik nem tudják feldolgozni azt a sok hülyeséget, amit maguk körül látnak, és emiatt mindenféle szerhez nyúlnak és lesüllyednek. Én úgy vettem észre, hogy a legtöbbször a hajléktalanság okozója az ilyen-olyan módon kicsapongó életforma. Nem tudják elfogadni a világot, és így nem tudnak abba beilleszkedni. Nem megítélni akarom, de ezek az emberek inkább buliztak, „én tojok a feleségemre, én tojok a családomra”, és előbb-utóbb a felesége vagy a családja kirúgja. Elkezd még jobban inni – mint a barátom –, és lenyúlják mindenét. Az erkölcsi érzékét is elveszti az ember az alkohol hatására.
– Külföldön találkoztál hajléktalanokkal vagy hasonló utcalapokkal?
– Nem nagyon. Érdekes, biztosan vannak ott is, de talán a föld alatt laknak. Finnországban, Németországban és Ausztriában jártam többször, de nem nagyon láttam hajléktalan embert. Ezekkel az emberekkel biztos tesznek valamit. Az, ami Magyarországon van, hogy bárhová mész, mindenütt fekszenek az utcán borosüveggel a kezükben, részegen fekszenek a padon, nem nagyon láttam más országban. Szerintem nem csak ez a szintje van szétcsúszva a mi társadalmunknak. Etikátlan az egész magyar közélet, művészeti világ. Itt nagyon komoly bajok vannak. Ember embernek farkasa a mi világunkban. A szocializmusban a terror által volt rend, és nem tanultak meg az emberek rendet tartani maguk között, nem tanulták meg, hogy az mindenki érdeke. Ne a rendőr miatt ne szemeteljünk, ne miatta kössük be az autóban a biztonsági övet, hanem önmagunkért. Sajnos hazánkban egy csomó ember óvódás szinten gondolkozik, még a politikusaink is. A felnőttség  felelőssége hiányzik a magyar társadalomból. A valódi demokráciában ezeket megtanulták az emberek az elmúlt néhány száz évben.
– Vettél, vagy vennél-e részt hajléktalanok érdekében szervezett rendezvényeken?
– Igen, rendszeresen veszek részt a lehetőségeim szerint. Nekem ez keresztényi kötelességem is. Nyilvánvaló, hogy körültekintően adakozom, amint azt már előbb mondtam. Részegeknek soha nem adok pénzt. Meg szoktam nézni, kinek, hová utalják az adományt. Nem egyszer vettem részt szellemi fogyatékosok megsegítésére szervezett rendezvényen. Sőt a Flaszter című újság rendezvényein is, rendeztek utcai fesztiválokat, amiken felléptem. Ha ti rendeztek, akkor ott is fel fogok lépni. Nekem meg van írva az Újszövetségben, hogy a jótékonyságról meg ne feledkezzem.

You may also like