562. szám Interjú

A főváros legjobbja – Arszenievits Szilárd

By

Több, mint évtizede terjesztőnk, néhány nap múlva lesz negyven, nőtlen. A főváros  legeredményesebb terjesztője már évek óta, önálló intézmény a lapon belül, a lap nagykövete, az új terjesztők patrónusa, nagyon sokan nagyon sokat köszönhetünk neki.
Mit kell tudnunk rólad?
Már igen régóta csavargok Európában, és amikor itthon vagyok ebből élek. Anyu halálos ágyán örököltem egy száz négyzetméteres ingatlant 17 millió adóssággal, eladni ennyiért nem tudom, teljesen kilátástalannak látom ezt a helyzetet. Ráadásul, amíg legutóbb Spanyolországban voltam, az albérlőm teljesen szétszedte a házat, gyakorlatilag egy rom és háromszázezer közműtartozás fogadott, mire hazajöttem. Totál egyedül vagyok, mint a kisujjam, öcsém valahol spanyolban.
Két nyelvet beszélek, hármat értek, bejártam a francia, spanyol és az olasz tengerpartokat, Barcelona, Nizza, Monaco, Marseille bennem marad sokáig. Homokszobrászatból éltem, sok helyütt támogatta a helyi önkormányzat ezt a művészetet, a turisták a csodájára jártak, anyagilag is támogattak. De télen is lehet pénzt keresni, pl. narancsszedéssel.

Hogy kerültél az újsághoz?
Sok év függőség után ez volt az egyetlen hely, ahol bizalmat kaptam, részben a lapnak köszönhetem, hogy 15 év után már öt éve nem lőttem be magam.

Jelent valamit a díj?
Viccelsz? Ebben a társadalomban a hajléktalant, a csórót nem veszik emberszámba, ezért is jelentenek igen sokat a díjak. Egyszerűen minden embernek építő, ha elismeréssel találkozik. Talán ezek miatt a díjak miatt lettem jobb, még jobb.

Van kedvenc Vásárlód?
Kedvencem egy kedves előadóművésznőnk, akit már gyerekkoromból ismerek, és idén meghívtam és el is jött a karácsonyi ünnepségre.

Mesélj egy sztorit, ami megmozgatott.
Kettőt is mondanék.
A szokásos szúró mondatot mondta egy asszony, hogy menjél inkább dolgozni. Mondtam neki, hogy hatkor keltem, hogy itt dolgozhassak most, és eladhassam szegény emberek alkotásait, már öt éve csinálom. Dolgozzak inkább 47.000-ért a 17 milliós adósságommal? A nő teljesen átfordult a kifakadásomtól, ja így is kerülhet az ember padlóra.
A másik:
Fiatal cigányfiú: nem adok, mert úgyis piára költenéd.
– Ebben a nehéz világban föl is akasztanám magam, ha nem ihatnék meg esténként egy sört.
– Igazad van tesóm, itt egy ötszázas.

Mi az álmod?
Hogy egyszer a nulláról kezdhessem újra, nagyon szeretném.

Mit tennél, ha te lennél a miniszterelnök?
Van saját ötletem, kb. 1500 négyzetméteres telkeket adnék egy-egy embernek, passzív házakat építtetnék rájuk és csakis természetbarát, megújuló energiaforrásokat használva, újrahasznosított eszközökkel termelhetné meg mindenki a magának valót. Lényeg az önellátás, a gazdálkodás. Ilyen modellek kellenének.

A legnagyobb ajándék?
Amikor szóba áll velem egy-egy elismert művész, valaki, akire felnézek. Egy jó szó, egy megértő mondat.

You may also like