403. szám Vers

A főszerkesztő válaszol

By

Hogy megértsem önt, erről már letettem,
hiszen nem megérteni önt, nem nehéz;
közreműködni önnel lehetetlen,
mindkettőnknek jobb, ha ezzel szembenéz.

Nem jövök ki az „ilyen” természettel,
hisz közös gondolat nem sok van bennünk;
és bár verse annyi van mint a tenger,
egyet is hiba lenne közzétennünk.

Hiszen egyikben sincs se lélek, se test,
egyet sem tudok fejből felmondani;
nem mondott nekem még semmi lényegest,
mint Verlaine, Heine, Catullus, vagy Ady.

Nem találom a szépséget, – a zenét,
mintha hiányozna önből a jellem;
szószátyárként nem érzem az erejét,
lehetetlen hogy mérgemet lenyeljem.

Nem olvasom, nem is javítom őket,
mit bánom hogy bennem látja a „dögöt”;
nincs ami összeköthetne kettőnket,
keressen más hobbit, ég és föld között.

Bíztató szavakat ne is várjon tőlem,
recsegnek rímei mint egy hanglemez;
és szavai elszállnak az időben,
untalan siránkozni: a rang nem ez.

Egy sora sem lesz klasszikus idézet,
nem jó ön, csak egy megkent szélkakasnak;
egy köpése sem volt mi megidézett,
arcomon szarkalábat, – ráncot hagynak.

Száz rossz versére születik száz másik,
ne legyen bolond: legjobb ha rám hallgat;
négy sor után aki olvassa: ásít,
várva verse végét, mint egy jutalmat.

You may also like