797. szám Interjú Sztárinterjú

A Pozsonyi Kert lakói: Szacsvay László és Szuna István

By

Szacsvay László színész, Budapesten született 1947-ben, a Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1971-ben végezte el, Ádám Ottó osztályába járt. Tíz évig a Nemzeti Színház tagja volt, 1982-től játszik a Katona József Színházban, a társulat alapító tagja. Számos emlékezetes tévés, rádiós és szinkronszerep fűződik a nevéhez és számtalan díj, kitüntetés tulajdonosa. 

2023-ban mutatták be a mozikban a Valami madarak című filmet. Szacsvay László, elnyerte a legjobb színész díját Várnában, a „Love is Folly” Nemzetközi Filmfesztiválon és a Los Angeles-i „Made in Hungary” fesztiválon is. 

 

Szuna István „Pista” 1965-ben született Debrecenben, évtizedek óta a fővárosban él. A Fedél Nélkül terjesztője. Bár okokat könnyen találhatna a depresszióra, jókedve sosem hagyja el, 14 éve viszi azt a Fedél Nélkül szerkesztőségébe és az utcára egyaránt, egy vicc mindenkinek jut. Törzshelye a Budai Nagy Antal utca és a Hollán Ernő utca sarkán, a Vanilin cukrászda előtti rész. Mindenki ismeri, és mindenkit ismer. Hogy milyen rendszerességgel dolgozik, elég csak megnézni a Google street view vonatkozó kockáit. 

Interjúnk alkalmával a Pozsonyi úton egy reggeliző és brunch étterembe tértünk be, miután Pista árusítóhelyén találkoztunk. Szacsvay Lászlóval kutyája, Fülöp is eljött. Engem a lap fotósa, Csanádi Gábor kísért el.

 

Mióta ismerik egymást?

Szuna István: 13 éve. Majdnem minden nap találkozunk, általában Lacival tart a kutyája Fülöp is, és igényli, hogy megsimogassam. 

Szacsvay László: Azt szeretem az Istvánban, hogy rengetegen vannak az utcán, de hogy valaki úgy tud lenni az utcán, hogy ember marad, az nagyon nagy dolog. 

 

Pista, mesélj egy kicsit magadról!

Sz. I.: Hajdúhadházon nőttem fel, öten vagyunk testvérek. Megnősültem, lett két lányom, aztán elváltam. Építőipari vállalkozóként dolgoztam. Aztán bejártam Európát, fém- és üvegvisszaváltásból éldegéltem. Szállás híján volt, hogy az utcán, padon aludtam. Később visszatértem Budapestre, sokszor betegeskedtem, volt egy komoly szívműtétem, stroke-jaim is voltak, asztmás lettem, cukorbeteg is, így 74%-os rokkant lettem.

 

Mióta árusítod a Fedél Nélkült?

Sz. I.: 2011-óta. Ismerősöm ajánlotta a Fedél Nélkül terjesztést és bementem a szerkesztőségbe. Ott elmondták, hogy Budapesten egy terjesztési területet kell kinézni magamnak. Én a Jászai Mari téren a Hollán Ernő utca sarkát néztem ki, ahol egy társammal árusítottuk az újságot ő délelőtt, én délután. A társam egyszer nagyon beteg lett, aztán már nem dolgozott, így azóta már egész nap kint vagyok a téren.

 

Fedél Nélkül újságban mit szeret leginkább olvasni?

Sz. L.: Pista szokott verseket írni, azok nagyon jók, pl.: Ébredés, Érzelem, Mamáról, Bolháról, Szabadság, Köszöntő stb. Van egy jó szókincse, amit forgat.

 

Hol élsz most?

Sz. I.: Dózsa György úti fizetős szállón vagyok. Szerencsés vagyok, mert külön szobám van. Az ottani szociális munkások segítenek nekem bármi gondom van. A Fedél Nélkül szerkesztőségére is számíthatok bármiben.

 

Mennyit sikerül eladni egy nap?

Sz. I.: Az előlapon sok múlik, ki szerepel rajta, mi a téma. Amikor megjelent a Röhrig Géza verseskötete az nagyon jól fogyott. Fontos az is, hogy milyen évszak van. Nyáron kevesebb megy el, mert nyáron elutaznak az emberek.

 

Beszélnek Veled, amikor megveszik az újságot?

Sz. I.: A polgárőrök és az emberek nagyon segítőkészek, sok embert személyesen is ismerek. Többször készült velem és ismert emberrel közös szelfi pl.: Röhrig Gézával, Dzsudzsák Balázzsal és a 2023 februárjában meghalt Dunai Tamással is. Dzsudzsák Balázs focimeccseire sokszor kijártam még anno Debrecenben, azóta ismerem. Egyszer itt a Jászai Mari téren parkolt le a kocsijával és egy közeli boltba ment be vásárolni, köszöntünk egymásnak, akkor is szelfiztünk.

 

Szacsvay úr, hogyan lett színész?

Sz. L.: Úgy is fogalmazhatnék, hogy az ég világon nem értek semmihez, így mindenhez érthetek. A filmjeimben és színpadon is egyaránt voltam már: ügyvéd, orvos, öreg ember, akasztott ember.

 

A Valami Madarak című filmben a fia otthonba teszi az apját, miután otthon elcsúszott a fürdőszobában. Hogy élte meg a szerepet?

Sz. L.: Ez egy szerethető film, amely egy igen komoly szociális problémával foglalkozik. Az idősgondozás területén nagyon kevés a szakember. Kellemes stáb volt, ez egy inkubátoros film, elsőfilmesek munkája, a rendező és a felesége volt a forgatókönyvíró. Hagy dicsekedjek egy kicsit Várnában és Los Angeles-ben a legjobb férfi alakításért járó díjat nyertem el és közönségdíjas is lett a film.

 

Hogyan történt a Micimackó című filmhez a nyuszi szinkronhangra a felkérés?

Sz. L.: Kb. 40 éve volt, hogy hívtak szinkronizálni a Micimackóra, a nyuszi szerepre, már nem tudom pontosan, hogy hogyan történt, de nagy sikerem volt. Nagyon sok kollégám, akinek kisgyereke volt, azt mondta: „Szacsy, már megőrülök Tőled, egész nap, reggel óta Téged kell hallgatni, a Micimackó megy otthon.”

 

Van legkedvesebb díja?

Sz. L.: Mind az, mind másért. Van Pécsi Sándor-díjam; Rajz János-díjam és Páger-gyűrűm (Páger Antal-Színészdíj), Érdemes Művész is vagyok. A Nemzet Színésze vagyok, a Halhatatlanok Társulatába is beválasztottak. A Katona József Színházban Pukk-díjat kaptam, a Sirályban és Botho Straussnak a Kalldewey, Farce című darabjában nyújtott alakításaimért. A Pukk-díj az, amit 30 mondat alatti szerepek megformálásáért kaphat egy színész, és ezt a díjat a Katona József Színház alapította a 1993/94-es évadban.

 

Társadalmi ügyek nagyköveteként is ismerhetjük.

Sz. L.: A prosztatarák prevenciójának voltam nagykövete. Óriásplakátokon hirdettem, milyen fontos a prevenció. Ugyanis 15 éve szembesültem a rosszindulatú daganatos betegség diagnózisával, a korai felismerésnek és műtétnek köszönhetően hamar felépültem ebből a betegségből.

 

Mit sportol?

Sz. L.: Teniszezek, elég aktívan, heti kétszer. Gimnazista koromban atletizáltam. Szívesen emlékszem a tőrvívásra is. Másodosztályig vittem.

 

Mennyi ideje van kutyája?

Sz. L.: Több mint 30 éve van kutyám. Első kutyám Soma volt, egy vizsla. Én alapvetően félek a kutyáktól. A gyerekem kamasz volt, és egyszer sírva jött haza, azt mondta: „Apa, a téren mindenkinek van kutyája, csak nekem nincs.” Neked nem is lesz, fiam, mert lakásban nem tartunk kutyát, mondtam én naivan. De a házunkban volt egy barátja, neki volt egy vizslája és több kicsinye lett. Nevelési célzattal, megvettünk egyet közülük, hogy legyen rendszer a kutyasétáltatás által. Aztán úgy alakult, hogy mindig én vittem le. Elkövettem azt a nagy hibát, hogy halálosan beleszerettem. A kutya az egy csoda. A jelenlegi kutyám, Fülöp már 10 éves. A kutya Isten ajándéka.

 

Milyen a hobbijai vannak?

Sz. L.: Hegedülök és zongorázok. A másik nagy hobbim a délutáni alvás. Az első nagy gondolatom reggel, amikor felébredek, hogy délután tudok-e aludni, az egy fontos dolog. Hála is Istennek ettől függetlenül este is jól alszom.

 

Milyen munkái vannak most a Katonában?

Sz. L.: Anton Pavlovics Csehov Cseresznyéskert című darabjában Firszet játszom, de hamarosan lekerül a műsorról, és a Mefisztólandben van szerepem. Februártól próbáljuk Carlo Goldonitól az Egy nyár című darabot.

 

Nagyon köszönöm az interjút!

 

szöveg: Farkas Mónika

fotó: Csanádi Gábor

You may also like