Augusztus tizenharmadikán csapatunkkal meglátogattuk Rózsa apó emlékhelyét. Természetesen késve indultunk, de legalább nem tévedtünk el.
Gyönyörűen kiépített új környezete a rendkívüli hőség dacára is kellemes látványt nyújtott. Tárlatvezetőnk, Zümrüt, egy gyönyörű török lány, akit Züminek becézhettünk, kimerítően és érdekesen mondta el, hogyan is értelmezzük a látnivalókat. A rózsák értelmezése ment a legkönnyebben nekem. Színpompás virágok, kellemes illat… Zümitől tudtam meg, hogy Gül Baba türbéje nemcsak műemlék, hanem igazhitű muzulmánok zarándokhelye is. A patakocska az udvaron arra szolgál, hogy a hívők megtehessék a tisztálkodási rituálét, mielőtt a kötelező imát elvégeznék és megtekintenék magát az emlékhelyet. A nyolcszögletű épületben csak egy jelképes ravatalt helyeztek el, maga a holttest, illetve ami kb. ötszáz év után megmaradhatott belőle, az nyolc méterre a föld alatt van.
Az emlékhely alagsorában állandó kiállítás és időszaki kiállítás is van. Ez utóbbi a Szigetvárhoz közeli, ma már nem létező Turbék város régészeti feltárásából mutat ízelítőt. Az állandó kiállítás a hajdan ezen a helyen működő derviskolostor életébe nyújt betekintést. Zümi tökéletesen beszél magyarul, senki nem gondolná, hogy török az anyanyelve. Persze nemcsak őt hallgattuk, egymásközt is alaposan kitárgyaltuk a látnivalókat. Remekül szórakoztunk. Meglátogattuk a kávézót és a kulturált mosdót is.
Alaposan elfáradva és több csoportra szakadva indultunk haza.
