2024 decemberében te kaptad meg a Balogh László emlékdíjat és az Év Terjesztője szavazás II. díját is. Mit jelent ez neked?
Mindkét díjra nagyon büszke vagyok. A Balogh László-díjra azért, mert egy kedves kollégának állított emléket vele a szerkesztőség és az ő emlékdíját megkapni nagy tisztelet és egyben nagy felelősség is, hisz legalább olyan példamutatónak és jó terjesztőnek illik lennem, mint ő volt. Több mint 4100 db lapot adtam el 2024-ben, sajnos ez messze elmarad az abszolút rekord, Szilárd 13.000-es eredménye mögött, de azért számomra mégis nagy teljesítmény. Tudod, már nem annyira veszik a lapot, mint régebben. Csak kikerülnek az emberek, és kimondottan a régi törzsvásárlói körömnek köszönhetem, hogy talpon tudok maradni. Kevés az új vásárló sajnos. Az Év Terjesztője II. helyezése is nagyon fontos számomra, hisz a terjesztő társaim szavaztak rám, nekik köszönhetem és köszönöm is.
Sok éve vagy már terjesztője a Fedél Nélkül újságnak. Számodra mit jelent a lap?
Elsősorban megélhetést, hisz a lap eladásából tartom fenn magamat. Másodsorban pedig nagyon szeretek emberekkel beszélgetni és az újságeladás titka a kommunikáció. Harmadsorban pedig szeretem az újság tartalmát olvasgatni, nekem a kedvencem a címlapinterjú.
És tudod miért? Azért, mert a vásárló azt látja először, tulajdonképpen, ha belegondolsz, a lap adja el saját magát a címlapon lévő személlyel. Persze ez 100%-ig nem igaz, mert nagyon sok a fiatal, még ismeretlen címlapsztárunk. Na szóval, ekkor jössz te a terjesztő, akinek el kell mesélni ki is ő, miért érdemes megvenni a lapot. Én például azt szoktam, ha már szóba elegyedik velem az illető, megkérdezem, szereti e a verseket, prózákat, a képeket és ha igent mond, akkor megmutatom neki az újságot, megengedem, hogy belelapozzon stb. Felkeltem az érdeklődését.
Mitől lettél te ilyen kiváló terjesztő?
Dehogy vagyok én kiváló terjesztő, csupán szeretem csinálni. Minden nap hajnal három órakor kelek, hogy legkésőbb hat órára már a Nyugati téri vagy a Kelenföldi aluljáróban árulhassam az újságokat. Évek alatt megszoktak az emberek. Kialakult a törzsvásárlói gárdám, akik minden két hétben jönnek megvenni a lapot. De olyan is van, aki havonta jön és én elrakom neki, mert tudom, keresni fogja. Nagyon jó viszonyt ápolok a törzsvásárlóimmal, pl. ünnepekkor adok és kapok is ajándékot tőlük. Egy terjesztőnek nem elég csak kiállni, szeretni is kell, amit csinál. Én azt gondolom így válhatunk jó terjesztővé. Ez egy elhivatottság is egyben.
Van esetleg más munkád vagy hobbid, amit ennyire szeretsz?
Másik munkám konkrétan nincs, de ha akad alkalmi munka, akkor elvégzem. Amúgy itthon a kertben szeretek tevékenykedni. Szoktam termelni uborkát, paradicsomot, paprikát, babot. Bár a babnak valahogy ez a talaj nem tetszett, de szinte minden más megterem. Ilyenkor télen inkább pihengetek. Hazaérek készítek vacsorát, megtöltöm a cigarettát, mert sajnos függő vagyok. Korán fekszem, hisz korán kelek. Már annyira hozzászoktam ehhez a fajta életstílushoz, hogy hétvégén, ha nem akarok is kimenni árulni, akkor is felébredek.
Mit gondolsz arról, hogy ha esetleg más munkát végeztél volna eddigi életed során abban is ilyen sikeres lehettél volna?
Ezt így nem tudom megmondani, de amihez hozzá fogok, szeretem kihozni belőle a maximumot. Azt gondolom, hogy én annyira szeretem ezt a munkát, hogy nem szívesen végeznék mást, mert nem ad ekkora szabadságot. Ez a szabadság amúgy csak átvitt értelemben értendő, mert ha nincs rendszeresség, állandóság a munkámban, akkor nem ismernek meg az emberek, ha nem vagy ott, akkor ne is várd el, hogy sikeres légy.
Ha szeretném elkezdni a lap terjesztését milyen tanácsokkal látnál el?
Ez jó kérdés. Először is döntsd el magadban mennyire vagy elhivatott. Az sem árt, ha tudod miről szól a lap, olvasd folyamatosan, hogy a tartalmát ismerd. Legyél mindig egy helyen, hogy megismerjenek. Igyekezz kommunikálni a leendő vevőiddel, köszönj illedelmesen és hívd fel a figyelmét a lap értékeire, hogy miért érdemes olvasnia. Tudom ez így egyszerűen hangzik, de hidd el, nem könnyű, mert nagy az emberek érdektelensége. Egy idő után kialakul majd benned, kit érdemes megszólítanod és kit nem. Fogsz kapni hideget-meleget, de engedd el a füled mellett, nem szabad konfrontálódni. Sose kezdj bele magyarázkodásba, úgy sem te jössz ki belőle jól, ezt megtanultam a saját káromon. Körülbelül ennyi tanáccsal tudnálak ellátni.
Erzsike igazán köszönöm, hogy beavattál a terjesztés alapelveibe. Engem az is érdekelne, hogy van e valami álmod, célod, amit szeretnél elérni?
Mint tudod hajléktalanként kezdtem terjeszteni a lapot, a mindennapi megélhetésem múlott ezen. Sok év alatt elértem már annyit, hogy albérletben élek, igaz vidéken, Pest megyében, de legalább van fedél a fejem felett. Amit igazán szeretnék, ha lehetne egy kis saját hajlékom, kaphatnék egy kis önkormányzati lakást, hogy azt a sok pénzt, amit nehezen megkeresek a lappal ne másnak keljen odaadnom és tudjak egy kicsit félre is tenni. Úgy gondolom ez nem egy nagy álom, ez a minimum ahhoz, hogy az ember viszonylagos nyugalomban tudjon élni. Nincsen gyerekem, szinte már nincs családom, így nagyon nem számíthatok a szerkesztőségen kívül senkire. Ott igyekeznek és amiben tudnak ellátnak tanácsokkal, vagy amire épp szükség van. Én nagyon tudok mindennek örülni, szerény embernek tartom magam, aki nem nagyravágyó. De egyszer nagyon szeretnék eljutni egy tengerpartra és elnézni a távolba, beszippantani a friss levegőt, hajókázni stb. De ez csak egy kis álomka.
(Balogh László-díj: A korábbi Év Dolgozója-díj nyertese az a terjesztő, aki az adott évben lapunk legtöbb példányát juttatta el az olvasókhoz. A díjat korábban nyolc alkalommal elhódító, néhai Balogh László terjesztőnkre emlékezve, 2023-tól Balogh László-díj néven adja ki szerkesztőségünk – a szerk.)
szöveg: Buksika
fotók: Csanádi Gábor
