Avagy hom volt, hom lesz
Köszönöm, köszönöm, igazán a tapsot. Naaa! Elég!… Üljenek már le…A végén kifutunk az időből, pedig ahogy azt önök is tudják kedves hölgyeim és tisztelt uraim, égető problémákat kell átbeszélnünk, és közösen megoldásokat találni. És a jelen állás szerint mi más is lehetne az elsődleges és legfontosabb bajunk, nekünk, együtt, mint a hajléktalanok kolóniája.
Azt mondom, amit eddig is elmondtam több fórumon és nyilatkozatomban: A rendes Budapestieknek rendes Budapestet! És azt gondolom, hogy ebbe semmi szín alatt nem férnek bele a kéregetők, akik egyre agresszívebbek és gátlástalanabbak.
Na de ezzel már önök is tisztában lehetnek, hiszen nem egy levelet kaptam már az ügyben, hogy a hajléktalanok hol és milyen alantas módszerrel próbálnak meg pénzt kierőszakolni egyes, tisztes emberektől. Akik lehet, hogy eddig megszánták őket, és lehet, hogy a pénztárcájukba is nyúltak, de ez nem mehet a végtelenségig. Nem tarthatjuk el őket. Kérdezem én tisztelettel: meddig fognak még élősködni, a vérünket szívi? Mikor fognak tenni és lépni, a tarthatatlan helyzetük ellen? Meddig rontják még ennek a világvárosnak az összképét?
Munkám során, nem egy külföldi vezetővel hozott össze a sors, akik dicsérik a Halászbástyát, a Parlamentet, de elkeseredésüknek adnak hangot, hogy egyszerűen elmegy mindentől a kedvük, mikor ezek a csövesek, ezek a hajlék nélküliek, úton és útfélen zaklatják őket. Ezt nem törhetem, nem tűrhetjük, és ezzel ahogy látom önök is egyetértenek.
Közös a problémánk, közös a gondunk, közös a bajunk.
Nem kell az nekünk, hogy a külföldi turisták a rossz hírünket vigyék szerte a világon. Hogy közönnyel, beletörődéssel nézzük, és tűrjük, ahogy lassan mindent ellepnek ezek a rongyosok. Ezek a nyomorultak.
Lehet, hogy eddig nyeltünk, de most már tennünk kell.
Lehet, hogy amit most mondok, sokaknak nem fog tetszeni, de ezek az emberek rosszabbak, mint a cigányok, továbbmegyek: rosszabbak, mint a zsidók, és mégtovább megyek: rosszabbak, mint a melegek. Vagy a buzik, ha jobban tetszik.
Mint mondtam, lehet, hogy ezen kijelentésem miatt sokan megfognak orrolni, de önök is tisztában vannak vele, hogy milyen emberek az ilyenek. Hazaárulók, hazaellenesek. De hogy visszatérjek a hajléktalanokra: ingyenélő mind. Ők forgatják ki a költségvetést, őt teremtenek államháztartási hiányt.
Ne röhögtessenek minket azzal a blődséggel, hogy amit a járdákon, kapualjakban látunk, az kutyaürülék, hogy a tisztes Budapestiek, az állatbarát budapestiek állatai rondítanak a földre, mert ezt én kérem ki magamnak. Meglehet kérem nézni. Az úgymond kutyagumik 90%-át ezek a hajléktalanok csinálják. Akár buszmegállóba, akár maguk alá, füvesített parkokba, játszóterek mellé, vagy egyenesen a homokozóba.
Meddig tűrjük ezt még? Hagyjuk, hogy azt, ott és annyiszor csinálják, amennyiszer csak jólesik?… Rendes várost az igazszívű magyaroknak! Az igaz magyaroknak, akik nem akarnak összefirkált házfalakat, aluljárókat, templomokat, iskolákat látni. Mert ezeket bizony nem a gyermekeink csinálják, még csak nem is gyermekeink barátai, hanem a hajléktalanok, akik fölös idejükben mi mást is tehetnének, mint hogy összefurkálnak és rondítanak mindent?…
A mai gyermekek Internet kávézóba járnak, könyvtárba, vagy kulturális rendezvényekre. Kinek jut az eszébe, hogy azzal gyanúsítsa meg őket, hogy ők idézik elő a városképet sújtó graffitiket? Ezt mint jó érzésű magyar állampolgár, és gyakorló szülő kérem ki magamnak. Mint ahogy azt is kikérem, hogy nem tudok olyan útszakaszt keresve sem találni, ahol ne lennének öklömnyi kátyúk, gödrök, zökkenők.
Hogy ezt az autósok csinálnák, vagy hogy ezekért az úthibákért a silány minőségű alapanyag és a hozzá nem értés tehet? Hagy ne fogjam a hasamat a röhögéstől…
Igenis a hajléktalanok a hibásak ezért is, mint ahogy minden más rosszért és csúfért is. Nem egy nyilvános wécét, illemhelyet kellett lelakatolni, mert oda fészkelték be magukat, ellopták ami mozdítható, letörték ami rögzítve volt.
A parkokban a padokat szétszedik, ha tömegközlekedéssel utaznak, az egy dolog, hogy jegyet sem vesznek, de felhasogatják a székeket, betörik az ablakokat, felgyújtják a busz hátulját, és gorombáskodnak az idősekkel, a kismamákkal, vagy ökölharcot provokálnak a buszsofőrrel. Lassan a tisztes állampolgár már ki sem meri tenni a lábát a házából, mert fél, retteg, hogy leütik, elveszik az iratait, leszaggatják a ruháját. És ha be is ért a munkahelyére, azon filózhat, hogy nem-e épp most rámolják ki a lakását, erőszakolják meg a gyermekét, vagy mérgezik meg a kutyáját, ezek a homleszek, vagy mi a csudák.
Szociális érzékenység? A fenébe vele! Nem hallom… A fe-né-be ve-le!… Na ez már meggyőzőbb volt. Köszönök szépen.
Látom és hallom önök nem hisznek azoknak a nagyokosoknak, akik vagdalkozással és süketeléssel vádolnak meg, mert egyszerűen nem merik kimondani az igazságot, nem képesek legalább egyszer a sarkukra állni, és kijelenteni: hogy nincs szükségünk a hajléktalanokra. Radikális lépésekre van szükség, mert lassan ellepnek minket, mint a legyek. Bekebeleznek, és ha ez így megy tovább, el sem merem képzelni, hogy mi fog ránk várni.
Persze hogy sok fiatal nem megy tovább a szakközép után, persze hogy nem hajlandó egy tisztes állást vállalni, és tanulni, hiszen látja, nap mint nap, hogy munka nélkül is meglehet élni, és ahogy hallom és tudom, nem is rosszul, mert számoljunk csak utána.
Ha csak percenként dob a kalapba valaki, akár egy ötvenest, az egy órában háromszáz forint. Ez órabérnek nem rossz. És ugye a hajléktalanok, hogy így fogalmazzak: non-stop kint vannak az utcán, tehát huszonnéggyel felszorozva, ez már több mint hét ezer forint. 7200-hogy pontos legyek. Naponta! És ugye nekik nem kell olyan dolgokra gondolniuk, mint lakbér, vízszámla, közös költség, rezsi, vagy a nyugdíjalap, az adózás, vagy akármi más. De még csak a gyermekeik iskoláztatására sem, mert hogy ebből az összegből, ugye mondanom sem kell, haza nem adnak egy megveszekedett kopejkát sem.
Mit csinálnak inkább? Elisszák, elverik a játékgépekbe, abban reménykedve, hogy a szerencse majd rájuk mosolyog.
De ránk mikor mosolyog a szerencse? Mi miben reménykedhetünk? Hogy majd munkát találnak?… De ha egyszer nem is keresnek. Javíthatatlan mind.
Ahelyett, hogy összekuporgatnák a tőlünk kierőszakolt pénzüket, inkább cigire, piára költik, hogy még büdösebbek, és agresszívebbek legyenek. Ahelyett, hogy kivennék a részüket a város fejlesztésében és újjáépítésében, leszaggatják, tönkreteszik a telefonfülkéket, a villamos és más megállókat összefirkálják, és csak csinálják a bajt. És ebből kinek van kellemetlensége?… Hát persze hogy azoknak, akik nem tehetnek róla, hogy ezek az emberek ide jutottak. Mi a tőlünk telhetőt megtettük. De csak mostanáig, mert a végtelenségig mi sem várhatunk.
16 év telt el ugye a rendszerváltozás vagy változtatás óta, de a helyzet egyre mérgesebb és botrányosabb. 1990-előtt nem volt hajléktalanság, és büszkék lehettünk a büszke fővárosunkra. De most? Szemlesütve kell néha járnunk, mert ég az arcunkról a bőr, hogy ilyen megtörténhet a 21. században, a fejlett Európában. És ha nem a szemünket csukjuk be, az orrunkat foghatjuk, mert a bűz egyre elviselhetetlenebb, már-már penetráns. De akár a fülünket is foghatjuk, mert egyesek közülük nem átallanak hegedűt, szájharmonikát a mocskos kezébe venni, és nyekeregni az aluljáróban, a megállókban, vagy a járműveken. Na és persze, hogyan is folyik egymás között a kommunikációjuk? Ordíbálnak, káromkodnak, mint a lovasok. Illetve kocsisok. Bocsánat.
A közterületfelügyelők, a tisztaságiak, nem mernek már egyedül járni egy-egy parkba, vagy térre, mert ezek a homleszek lesből, aljasul rájuk vetik magukat, és zokszó nélkül szúrják le őket, vagy verik meg. Életveszély, ami már itt folyik.
Autókat törnek fel, lovasítanak meg, temetőket rongálnak, sírhelyeket, kriptákat aláznak meg. Olyat is hallottam, hogy egy templomból kegytárgyakat loptak el, szent szobrokat döntöttek a földre, és vizelték le őket. A gyóntatószékbe csináltak, és (nem tudom, hogy hogy, de nem is érdekel) megfújták a templom harangját.
Ha pénz szűkébe vannak, (gondolom mert keveslik, amit mi adunk nekik, a nagy büdös semmiért) bankot rabolnak, pénzszállítókat rohannak le, benzinkutak alkalmazottjaira hozzák rá a frászt. Minket pedig lassan kiver a víz, hogy nincs senki, aki kiállna a tisztes magyar állampolgárok mellett, aki hallatná a hangját, és a befolyását is latba véve, cselekedne mindezek ellen.
Hosszan sorolhatnám a hajléktalanok válogatott gaztetteit, de félek, hogy ez csak olaj lenne a tűzre, ami így is már az egeket nyaldossa. Most mondja valaki a szemembe, hogy nincs igazam, hogy nem ért egyet egyetlen egy szavammal sem. Ha lenne is ilyem, csak saját magát csapná be, saját magának hazudta. Ne álltassuk hát magunkat. Igenis tegyünk ez ellen, hallassuk a hangunkat, mert a politika különben a kisujját sem mozdítja meg. Az a politika, amely szerint nekünk is tennünk kell azért, hogy Magyarország, egyszer, végre a régi nagy hírében tündökölhessen, hogy büszkén húzhassuk ki magunkat, ha azt halljuk, hogy Magyarország.
El kell a hajléktalanokat kergetni, ha úgy tetszik, mint az kóbor állatokat. Vagy összefogni őket, és bekasztlizni. Börtönbe velük. Nem szállók építésében kellene gondolkozni, mert az csak megint a mi pénzünkből épülne, és ezzel csak még jobban elmélyítjük a helyzetet, mert minek keresnének kiutat, ha már melegben vakarhatják a töküket, ha meleg vízben fürödhetnek, és naponta háromszor étkezhetnek?… Nem mondom, hogy a homleszek társadalmilag feleslegesek, azt sem, hogy karóba kéne őket húzni. Nem mondom. Nem. De bizony sokszor gondolok erre a megoldásra is…
Látom felcsillant a szemük. Na ezt már szeretem.
Ezek az emberek mind lúzerek, egytől egyik. Hogy van közöttük tanár, pedagógus, csak erősíti a szabályt. Igenis minden ember, a maga szerencséjének kovácsa. Hogy nagy részüknek bányász, kohász, vasbetonszerelő a szakmája? Tanuljanak meg mást. Nyitva áll előttük minden kapu. Annyi lehetőség van, mint égen ugye a csillag. Nem mondom, hogy hulljon a férgese. Még véletlenül sem mondom, de mind gyakrabban gondolok erre… hangsúlyozhatunk itt ideológiát, meg a közösség felelősségét. Én ezektől már kiütéseket kapok.
Harmincezer hajléktalan. Értik? Harmincezer. Őrület. Ebből csak Budapesten 8 ezer.
A szálláshelyek száma az országban nyáron 7.000, télen egy ezressel több. A hajléktalan-ellátás több mint száz településen, közel 150 intézményben, mintegy 350 szolgáltatási egységgel működik. A mozgósíthatóság érdekében utcai szociális szolgálatot teljesítő településeken dicspécserek koordinálják a munkát. Télen éjszakánként minden megyében egy-egy krízisautó is mozgósítanak.
Mit mondjak még? Mit tehetnénk még? A főváros majd másfél milliárdot költ a hajléktalan problémára. Értik? Másfél-milliárd.
Összesen 111 intézményben gondoskodnak róluk. Hajléktalanszállókban, éjszakai melegedőkben, anya-gyermek átmeneti szállásokon. Lakásokat tartanak fenn kisgyermekes anyák részére, és ápolóotthont a súlyosan betegek számára. Támogatják a társadalmi szervezetek munkáját is. Erre a célra, 2005-ben közel 430 millió forintot fordítottak. Évente 60 ezer rászoruló családnak és egyedülállónak díjcsökkentés formájában rezsitámogatást nyújtanak, ami évente, átlagosan kéthavi teljes költségnek felel meg.
Mit tehetnénk még? Mit?
Hajléktalanság létezik, mióta ember él. Ezt tudjuk. De az ember, hogy létezzen, ameddig a hajléktalanság él?…
Köszönöm, igazán köszönöm. És most menjetek békével.
Budapest, 2006 augusztus
(Móritz Mátyás 2006-ban született szatírája jól mutatja mekkora fejlődésen is ment keresztül a hajléktalanság problémájának kommunikálása hazánkban. Napjainkban ilyen hangokat már sehol sem hallhatunk. – a szerk.)
