valami rossz parancs nemes gesztusok
valami sejtelmek ígérete vakít
naponta három négy verset olvasok
– parancsra ha bírják csontjaid
képtelen vagyok az önvédelemre
eszembe sem jut ellenszegülni
visznek a vezényszavak kétségbeesve
felsőbb parancsokkal szembesülni
miközben könyvet olvasok és újságot
– az idő vicces kedve molesztál
borral keverem az egyhangúságot
de a mondanivaló hosszasan körbe zár
és begyűjtöm Apolló híreit
a bölcsesség percenként kisarjad
mert a tájak és hegyek figyelik
csak a rossz látásnak értelmet adjak
mert az érték alig több mint semmi
nemes parancsra a lényeg felszakad
– és a versekben megfog jelenni
mely százezer gesztusnál tágasabb
a rangos gesztusra egy másik ügyel
– néhány ábrázatot kell lecserélni
dallamát a mennyezetre kényszerítem fel
hogy a nemes parancs tudjon közeledni
