Balla Eszter rendkívül sokoldalú színész, húsz évig szabadúszóként játszott nagy színházakban és kisebb független társulatokban, rengeteg féle szerepben, mindenfajta műfajban. Művészetét a szakma idén Kaszás Attila-díjjal ismerte el. Az új évadban a Centrál Színház társulatának tagjaként sikeres régi és izgalmas új szerepek várnak rá.
Lehetőséged volt pihenni, feltöltődni a nyáron? Az előző évadban rengeteget dolgoztál, és már augusztusban újra kezdted a munkát Szigligeten a Játék a kastélyban című sikerdarabban.
Június közepéig bent voltunk a színházban és próbáltunk. A gyerekeknek is tartott még az iskola. Mire vége lett, mi is befejeztük a próbaidőszakot. Félretettük a darabot Szigligetig. A nyár első fele táborokkal telt a gyerekeknek, hárman háromféleképpen indultak és jöttek haza. Részemről ez úgy nézett ki, hogy folyamatosan mostam, bepakoltam vagy kipakoltam. A nyárnak ez a része nem volt pihentető, de ezután, tíz napra el tudtunk menni túrázni Romániába, kettesben a férjemmel. A gyerekek ekkor is táborban voltak, a kutyánkat pedig magunkkal vittük. Csodálatos volt! Végül a gyerekekkel elutaztunk egy olaszországi nyaralásra. Abszolút rá tudtam pihenni a szabadtéri előadásokra, és a szigligeti program is felért egy nyaralással. Csodálatos helyen laktam, két gyereket is elvittem magammal. Napközben lazítottunk, supoztunk, strandoltunk a Balatonon, este pedig bementünk a színházba. Különleges helyszínen, gyönyörű környezetben játszhattunk. Inkább feltöltődés volt, mint munka.
Szereted Annie szerepét?
Nem gondoltam, hogy ez a szerep valaha is rám talál, de nagyon szeretem. Még sosem játszottam Molnár Ferencet. Fontos tapasztalás ez a színészi pályámon és jó kihívás az egésznek a stílusát megtalálni. Szeretek vígjátékot játszani és nagyra értékelem azt a fajta jó ízlést, amivel itt a Centrál Színházban hozzányúlnak egy-egy előadáshoz. Jó a klasszikust klasszikusnak játszani, nem ráerőszakolni valami modernet. Borzasztóan élvezem az egészet.
Ebben az évadban a Centrál társulatához csatlakoztál. Miért épp a Centrál?
Húsz éven át szabadúszóként, sokfelé megfordultam, de a gyerekek születése után nem tudtam olyan sokat dolgozni, mint előtte. Különösen a covid idején kezdtem érezni, hogy de jó lenne, valami társulathoz tartozni. Tavaly nyáron keresett meg Puskás Tamás – számomra elég váratlanul, mert dolgoztam ugyan tíz éve a Centrálnál, de azóta nem – hogy álljak be a My Fair Lady-be. Ezután hozta a Fekete Pétert, majd a Játék a kastélybant. Nagy örömmel fogadtam, hogy meghívott a társulatba. Elsöprően jól alakultak a dolgok a múlt évben, rengeteg volt a munka. Fantasztikusan érzem itt magam, az én színházi hitvallásommal azonos az, amit a Centrál Színház képvisel. Érzem, hogy megérkeztem, és izgalommal várom az újabb munkákat, a következő évadot.
Milyen volt a My Fair Lady szerepébe visszaállni?
Tompos Kátya miatt sosem éreztem felhőtlennek a beugrást, bár nem konkrétan tőle vettem át a szerepet, hanem Ágoston Katitól, aki azért állt ki az előadásból, mert terhes lett. Jó dolog, ha azért kell átvenni valaki szerepét, mert babát vár, de nem tudtam pontosan, hogy Kátya hogy van, és mindig az volt bennem, hogy valójában ez az ő szerepe. Mi, akik utána következtünk, az egész évadot úgy csináltuk végig, hogy vigyázzunk erre a szerepre, hátha visszatér. Kettős érzés van bennem. Nagyon szeretem ezt a szerepet és csodálatosnak tartom az előadást, örülök, hogy Alföldi Robi partnere lehetek, nagyon kedvelem őt, de fájdalmas, hogy Kátya elment, és ez az előadás mindig az ő emlékét hordozza.
A 6SZÍN Teátrumban is játszol A hosszú élet titka című előadásban. Sikerült megtudnod a titkot?
Gyakran felmerül ez a kérdés, de maga az író, Rényi Ádám sem tudja a választ. Ezt az előadást is nagyon szeretem, bármit csinálok, megtalálom benne a magam örömét. Az előadás különlegessége, hogy tizenhat jeleneten keresztül mindig más szereplőt játszom, a fiatal lánytól a gyermekes anyáig. A nézők szépen jönnek az előadással együtt, értik és értékelik a jó fanyar humort. Minden jelenet végén van valami csattanó vagy fordulat, ami elgondolkodtató, fájdalmas vagy vicces. Érzelmi hullámvasúton megy végig a néző, hol sírnak, hol nagyon nevetnek.
Nézői szavazatok alapján a legjobb női főszereplővé választottak a 6SZÍN-ben.
Ez a díj számomra igazán különleges, nagyon örülök. Sosem kaptam szakmai díjat, még nem is jelöltek. Annyira megható volt, hogy a nézők szavazták meg.
Egy másik, nagyon jelentős díjat is elnyertél, a Kaszás Attila-díjat. Kaszás Attilával játszottatok is együtt. Mit éreztél a jelölés és a díj kapcsán?
A Nemzeti Színházban játszottunk együtt, A holdbéli csónakos című előadásban, Jordán Tamás igazgatósága alatt. Attilának szerződése volt ott, én pedig beálltam valaki helyett Pávaszem szerepébe, aki az égi jelenség, a Hold éteri figurája után vágyakozik, mellőzve az összes földi kérőjét. Több jelenetünk volt és duetteket énekeltünk Kaszás Attilával. Halála után egyszer még lejátszottuk az előadást az ő emlékére, már nélküle. Nem volt ott, mégis az ő hangja szólt. Megrendítő volt az az este, életem legkülönlegesebb színpadi élménye. Nagyon erősen volt jelen a színház mindent elvarázsolni tudó csodálatos képessége.
Amikor megtudtam, hogy engem is jelöltek a díjra, szurkoltam, hogy sok ember szavazzon, sokan megnézzenek bennünket jelölteket, hogy addig is a színházzal és a kultúrával foglalkozzanak, ami nagyon fontos. Nem számítottam rá, nem is játszottam a gondolattal, hogy ezt a díjat meg fogom nyerni. Végtelenül tisztelem a másik két jelöltet, és én is azt gondolom, ami a díjátadón többször is elhangzott, hogy aki a jelöltségig eljut, az már nyertes. Mégis különleges élmény és nagy boldogság volt hallani, hogy az én nevemet olvasták fel.
A Színművészetin zenés osztályban végeztél. A zene fontos tényező az életedben?
Zenész családból jövök, a zene gyerekkoromtól kezdve része az életemnek. Sokat énekeltem kórusban, szólista voltam, és fuvoláztam tíz évig. A zenés műfaj óriási hatással volt rám. A West Side Story-t rongyosra hallgattam bakelit lemezen. Sikerrel felvételiztem zenés osztályba a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, ahol életem egyik legfontosabb tanára, Bagó Gizella professzor asszony lett az énekmesterem. Segítségével folyamatosan képzem a hangom azóta is. A pályám elején rengeteg zenés előadásban játszottam, később picit eltolódtak az arányok, és több prózai előadásban kaptam szerepet, főleg vígjátékokban. A mindenféleséget szeretem, játszom független színházakban is, kortárs és klasszikus darabokban.
Nagy örömömre kaptam egy felkérést a Budapest Jazz Clubtól, lesz egy egész estés koncertem december elején a Jazz Clubban. Most rakom össze az anyagot, ezerrel készülök. Tizenöt éves álmom, hogy saját koncertem legyen. A Swing ‘a la Django zenekar fog kísérni. Egy független előadásban, egy jazzoperában dolgoztam velük először. Szép Ernő Vőlegény című darabjából kiragadott jeleneteket játszottunk ketten Szabó Kimmel Tamással, és a Swing ‘a la Django kísért bennünket. Korábban messziről csodáltam őket, de ott közelről részese lehettem a munkásságuknak. Fantasztikus Zenészek. Amikor a Jazz Club felkért erre a koncertre, egyértelmű volt, hogy velük szeretnék dolgozni.
Tv sorozatban is szerepelsz, szereted a filmezést is?
A TV2-n lesz ősztől egy sorozat, ami katonai közegben játszódik. A civil vonalat képviselem, a főszereplő feleségét játszom. Nagyon örültem a munkának, jó volt Dombrovsky Linda rendezővel dolgozni. Mostanában kevesebb film van az életemben, jó volna többet forgatni, szeretem ezt a munkát is, élvezem a koncentrációt, amit a filmezés megkíván.
Gyakran állsz oda társadalmi ügyek mellé. Szerinted kötelessége egy művésznek, hogy segíteni próbáljon?
Azt hiszem, hogy a színészekre jobban odafigyelnek az emberek. Többen vagyunk a szakmából, akik bizonyos ügyek mellé állunk. Sokfelé lenne fontos a segítség. Mivel érintett vagyok bizonyos területen, a legnagyobb lányom Down-szindrómával született, belekerültem az értelmileg akadályozott gyerekek és szülők világába. Érzékenyebb lettem az egész fogyatékos ügyre. Amikor elkezdtem erről beszélni interjúkban – még a lányom hároméves korában – megtaláltak alapítványok, szervezetek, felkérések, adó 1% népszerűsítés, rendezvényeken háziasszony szerep, műsorvezetés a témában. Voltam kuratóriumi tag a Salva Vita Alapítványnál, ők megváltozott munkaképességű embereket integrálnak munkába. Mindig azt éreztem, hogy szeretném itthon javítani a helyzetet, hogy több emberhez eljusson, hogy hogyan lehet együtt élni vagy bárhol, közlekedésben, munkahelyen, valamilyen intézményben együtt létezni bármilyen fogyatékkal élő emberrel, legyen az értelmi akadály vagy bármilyen testi fogyatékosság.
Fontosnak tartom, hogy őszintén beszéljünk erről, hogy minél többen tudják, hogy nem szabad megijedni, ha érkezik a családba egy baba, akinél felfedezhető valamilyen akadályoztatás vagy fogyatékosság. Van hová fordulni, bár nagyon nehéz helyzetben van az egész szegregált intézményrendszer. Néha nehéz megtalálni, főleg vidéken vagy azoknak, akiknek szűkösek az anyagi körülményei, de sok-sok törekvés és fejlesztés van, és léteznek nagyon jó intézmények, ahol elhivatott pedagógusok dolgoznak, akikkel jó kezekben vannak a gyerekeink.
Több mint húsz éve vagy a pályán. Mit tervezel a következő húsz évre?
Szeretném, ha sokáig folytatódna a munkámban ez a jó időszak, ami most van. A zenés vonalat is bátrabban szeretném erősíteni, önálló estekkel, koncertekkel.
Jó lenne a családdal, a gyerekekkel még többet utazni, együtt lenni, amíg még – viccesen szólva – szóba állnak velünk. Csodálatos időszak ez, figyelni, ahogy nyílik az értelmük, az érdeklődésük. Fantasztikus dolgokat lehet velük csinálni. Azt kívánom, hogy legyenek a gyerekeim nagyon boldogok, és éljenek jó életet!
szöveg: Fridrich Piroska
Játék a kastélyban előadás fotói: Csanádi Gábor
portré: Dobos Tamás
