Nem tehetek róla, de nekem minden parafenoménről Cipolla jut eszembe, Thomas Mann tollából. Az a világméretű népbutítás, ami ezen a világon újabban folyik… De amíg veréb van, mindig lesz lószar is, mondja a művelt angol. Nem közönséges az a népbutítás, a nácik okkultista szárnya még a lábujját is megnyalná gyönyörében ettől a szélhámosságtól.
Persze biztosan valamely földönkívüli erők idézték elő ezt is. Talán mégis igaz Nostradamus jóslata? Frankón Freud, vagy a pápa lehet az atyja ennek az összeesküvésnek, nyilván a hülyeség vámszedői szóba sem jöhetnek. Ezt mindenkinek szíve-joga eldönteni. Talán kevesen vagyunk e vélemény mellett, de azért nem lehet ez annyira istentől elrugaszkodott fantazmagória!
Mariok mindig voltak, vannak és lesznek. A probléma abban rejlik, mikor az egész emberiség, egyetlen gigantikus Mariová válik. Márpedig a tendencia ezt mutatja. Hívhatjuk ezt egyfajta hinni akarásnak, akár valami rosszul értelmezett védekezési mechanizmusnak is, ami szép lassan reflexszé válik. Kierkegaard elhidegülés-filozófiája talán alapot adhat az önmagukat elbutítóknak, de ez nem mentheti fel őket a bűn alól, akár Cipolla valaki, akár Mario.
Szerintem ugyanis az egyik legnagyobb bűn a világon, amikor valaki az emberi méltóságát teszi fel tétként a mágusok ellen. A mágusok is csak evilági lények, és még csak nem is a díszpéldányok közül valók. Vajon miből fakad az, hogy minden efféle parafenoménnak csúfolt senkiházi rendelkezik valamiféle idiotizmusra hajazó jellemvonással? Nem gyanús? A szemüket tessék figyelni. Az mindent elárul róluk.
Nem véletlen, hogy ha véletlenül mégis csak van lelkünk, akkor az a szemünkön át vetül a világra. De ha véletlenül mégis csak van lelkünk, az vajon hol helyezkedik el a testünkben? Milyen egyszerű lenne, ha valakinek egyszerűen meg lehetne operálni a beteg lelkét, ha kiderülne, hogy azzal van probléma. Miért ábrázolták annak idején a festészethez értők a távozó lelket valamilyen képződményként? Mégis hol van?
Elkeseredve persze nem vagyok, hiszen nálam jóval okosabb emberek sem tudták ezt a kérdést minden kétséget kizáróan megválaszolni. Miért van az mégis, hogy manapság olyan elterjedt a lélekgyógyítás? Mégis kitől kaptak felhatalmazást arra, hogy egy tulajdonképpen senki által sem látott és létezésében nem bizonyított részünket gyógyítsák oly lelkesen? Az egyetemes baromságtól?
Ez véletlenül nem az okleveles elmeorvosok privilégiuma kellene, hogy legyen? A botcsinálta kuruzslók, gyakorlatilag minden esetben társulnak valamilyen tőkéssel, menedzseléssel. Ez így van rendjén. De akkor miért nem lehet bevallani egyenesen, hogy ez egy új, ragyogóan jövedelmező üzletág és még véletlenül sem gyógyítás. Habár az emberiség megjelenése, illetve inkább társadalmakba rendeződése óta senkinek sem sikerült féken tartani a tömegek butaságát, és talán ehhez nincs is joga senkinek, hiszen mindenkinek joga van hülyének lenni.
Egyszerűen csak rossz nézni azt, hogyan haladnak tömegek a biztos pusztulás felé. Nem fizikai értelemben kezdődik a pusztulás, hanem abszolút ideológiailag. Ez tulajdonképpen nem más napjainkban, mint az emberek tudatának visszafejlődése, az egész emberiség tudati elkorcsosulása.
Rendkívül szomorú azt látni, hogy a civilizációnak ebben a fejlődési szakaszában, az atomkorban (holnapután embert küldünk a Marsra, helló) ilyen dolgoknak kell megfogalmazódniuk bennem, de kutya legyek ugatva, ha nincs igazam. Nem kell társadalomtudósnak lennie senkinek, aki ezt állítja, mert annyira nyilvánvaló a folyamat, hogy tévedés kizárva a részemről.
Úgy tűnik, az ősi, elpusztíthatatlan, önpusztító reflexek a tökélyre fejleszthetők, de csakis akkor, ha a sok-sok népnemzeti Cipolla (népenként meg lehet őket nevezni, ha valaki akarja) hathatós részt vállal ebben. És persze ne feledkezzünk meg a varázslóinasokról sem, ők sem kevésbé bűnösök, ahogy a közönség azon része sem, aki tapsol ezeknek a cilinder mögé bújt műCipolláknak.
